Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)
TOKAJ-HEGYALJA
a görögök többségét török alattvalóként ismerte, s úgy is kezelték őket. A szóban forgó összeírásban 11 férfi neve után oda is írták, hogy török. 201 Ha már az összeírásoknál járunk, meg kell még említenünk a tokaji görög kompánia 1797-es, ismereteink szerint utolsó ilyen jellegű névsorukat is. 202 Ekkor 19 személyt lajstromoztak Tokajban. Ebből a jegyzékből kimaradtak azok, akikről feltehető, hogy nagyobb mértékben asszimilálódtak. így pl. a Karácsony család tagjai is. Bár ez valaminő számbeli csökkenést mutathat, jelenlétük a városban azonban még évtizedekig kimutatható. Sőt közöttük új családok tűnnek fel, a már jól ismertek tehát tovább gyarapodtak. A város 1797-es összeírásából azt következtethetjük mégis, hogy azt adóztatás miatt szerkesztették, miért is vagyoni tehetségük alapján vetették ki rájuk a porcióterhet. Úgy tűnik, hogy a korábban megalkudott 400 rft-ot már nem kötelesek közösen fizetni. A kompánia 1797-ben 287 rft 45 krj-t és forspont címén további 17 rft-ot fizetett. Többször nyilatkoztak úgy a görögök, hogy a város rajtuk már megvette az adót. 203 A görög kompánia a városban külön közösségként szerepelt. E sajátos jogi helyzetük kitetszik abból is, hogy saját főbírájuk volt, aki a társaság ügyes-bajos dolgában eljárt, illetve kívánt alkalommal képviselte a kompániát. 204 Azt már hangsúlyoztuk, hogy viselték a terheket. Különállásuk érvényesülhetett a XIX. század elején is. 1814-ben például egy „valens (erős) katonát minden fegyvereivel és lóval kiállítani" tartoznak. 205 A görög kompánia véleményünk szerint mindig más volt, mint az a közösség, melyet egyszerűen „görögök" megnevezéssel emlegetnek forrásaink. A társaság tagjai közölt olyan személyek is szerepelhettek, akik nem tokaji illetőségűek voltak. Így is nyilatkoztak, amikor a szükség megkívánta, a Kompánia tagjai közül többen „külső és messze lévő helyeken lakoznak". 206 Isméi más összetételű leheléit az az egyházi közösség, amelyet „görög"-nek vagy ma oriodoxnak emlegetünk. Időközben ugyanis azt tapasztalhatjuk, hogy a görögök, akik királyi parancsolatból uniiusok (görög katolikusok) lettek, lassan ortodoxokká vedlettek vissza. Ez a jelenség összefügghet azokkal a személycserékkel, amelyek a mobil görög csoportokat jellemezlek. Végül is a XVIII. század 80-as éveiben megépült az ortodox templom, és plébánia szerveződött. Az egyháznak kurátora volt. 1808-ban a jeles Szerviczky György. 207 Sőt egyházi anyakönyvezés is folyt. Ennek az anyakönyvnek a ZmL-ban őrzött másolati példányából megtudhatjuk, hogy mely ortodox családok éltek akkor Tokajban. 208 201 Uo. Ezek pedig: Halász Márton, Pap Rosa, Tamás János, Léta Márton, Kefala Konstandi, Dimo Demeter, Teohár, Kosziandi Popovics, ötvös Tamás, Sztoján János, Apostol Pál. 202 Uo. Optingens Graecorum Tokaiensium pro Anno 1191-o. Agora István, Agriv Tamás, Charito Kristóff, Daniel Kristoff, Demeter György, Diemandi György, Dumbara Sándor, Duvari János, Emanuel Kristoff, Iraklius Tamás, Kiro János, Kristoff János, Konsztandi Pál, Morali Kristoff, Páll János, Parda Tamás, Popovics Márton, Teokari György. 203 ZmL. tan. ül. jkv. 1830. No. 217. Kristóf János, görög, 66 éves „Tokaj várossába lett származásom óta róllam a fejem után járuló adót le vette... folytatott aprólékos kereskedéseim 3. classis". 204 Uo. iratok, 1758. „Kapitály Uram! Ne terheltessék Jó Uram Kigyelmed a Görög Bírónak ide accebuvált schedulámat el küldeni." Uo. 1759. „A Görög Bíró el vivén Kassára..." Uo. Számadások, 1765. „Görög Compania Bírája Lota Márton". Uo. iratok 1768. „...az Tokaj Görögh Compania Bírája (...) ide Tárcáira ki jönni el nem mulassák". 205 Uo. iratok 1821. 206 SRL. A/XXVI/9503/88. 1796. 207 ZmL. tan. ül. jkv. 108. No. 106. 208 Uo. képvis. test. jkv. 1852/50. Dorolheusz Vitomilovics görög nem egyesült lelkész panasza: „Tokaj városában mint lelkész az illető egyház felekezet által itteni csekély népszám (miatt kevés) fizetésem", s rétet kér használatba. Sasvári László 1961. 4. 422-424.
