Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

Fehér József: ARCKÉPVÁZLAT BENCSIK JÁNOSRÓL

- Úgy tűnik, némi „ellenszélben" kezdhetted el itt a munkát, vetted válladra Tokajt és a Hegyalja-kutatást... - Bizony többször felmerült már bennem, hogy érdemes volt-e felcserélnem Gyulát Tokajjal... - Viszont szép eredmények születtek, amióta itt vagy. Rendszeresek a tudományos tanácskozások Tokajban és a hegyaljai volt mezővárosokban. Ennek eredményeképpen több helyütt erőteljesen nekilendült a helytörténet-kutatás. Fórumot teremlettél az e tájjal foglalkozó tudományos kutatóknak. Hívó szavadra minden ősszel összejönnek ezek az emberek. A „ Tokaj és Hegyalja" kiadványsorozatnak immár hét kötete jelent meg ebben a pénzszűke világban. íródik, szerkesztődik a Tokaj-monográfia. A város közéletének egyik vezető személyisége vagy. Ezeket azért ne tagadd le önmagadnak sem... További terveid felől is szertnélek kérdezni. - Tokaj-Hegyalja kutatása marad folyamatos témám. A tudományos ülések folytatása, megtöltendő tartalommal azt az érzelmi kötődést, amellyel viseltetnek az itt élők a szülőföld, a szülőváros iránt. Ezzel kap tartalmat a lelki kötődés. Szeretnék számos témát megírni. Itt van mindjárt a környék, Tarcal, Bodrogkeresztúr múltja. Természetesen mindenekelőtt szeretném becsülettel végigdolgozni a Tokaj város története monográfiát. Szeretném, ha megjelentetése körül nem lennének zavarok. Tokaj igazán méltó arra, hogy egy korszerű monográfia szülessen róla. - Ezeken kívül persze sok minden foglalkoztat. Csak példaként: kellene Tokajról egy olyan tanulmány, amely egy adott időmetszetben - például 1816-1822 között - az összes családot adná. Olyan adattár, amely fellapozható, s mindenki megtalálhatja a családját. Ilyet már készítettem két településről, éspedig Tiszacsegéről és Kunágotáról. Persze ez hatalmas munka, sok időt vesz igénybe. De az alapkutatásokkal már készen vagyok, az összeállítással is bíbelődöm, még 2-3 jó tél és együtt lesz. Ez lehetne olyan álmom, amelynek megvalósítása méltán tenne koronát eddigi tokaji munkálkodásomra. Az időközben felbukkanó apróbb témák is mindig érdekeltek. Most például Rátkát írogatom, a TKM füzetbe is megírtam a tájházat. Ezek olyan kiruccanások, felvidító közjátékok. - Csak időm és erőm legyen! Néha sírnom illenék, vagy zokognom a múló idő fölött, s átölelni egy parttalan világot, hogy maradjon még, hogy ne fussanak az órák, a napok meddőn tőlem el, hiszen erre tettem életemet, a maradék évtizedemet itt Tokajban. - Letett munkáid alapján magasabb körökben is foroghattál volna: akadémikusok, tudományos munkatársak, egyetemi tanszékek emberei között. Egy nemrég megjelent kötet a debreceni néprajzosok első generációs kiváló személyiségei között említi a neved. Mégis mindig az egyszerűbb emberekhez húzódtál, megmaradtál „népközéjárónak", nem azokhoz igazodtál, akik a társadalmi hierarchia magasabb szintjein helyezkednek el... - Érdekes probléma. Én az egész munkámat úgy irányítottam, úgy szerveztem, hogy nem szakadtam el soha még egy órára sem tőle. Mindig feszélyezett az, hogy nekem csak azért kellett felmennem Budapestre, hogy találkozzam X-szel vagy Z-vel... Sohasem voltak ilyen típusú ambícióim. Bántott az, ha törülközni kellett valakihez, mindig úgy éreztem, hogy megalázom magamat, megalázom azt az emberi környezetet, emberi miliőt, amiben élek, amelyből származtam. Ez egy kicsit büszkébb paraszti tartás, vagy alkatomból adódó visszhúzódó tartózkodás. - Barátaid? - Hál'Istennek, sokan vannak. Számomra nagyon fontosak az emberi kapcsolatok. Az adatközlőimmel is évtizedekig tartom a kapcsolatot. Egyszer például, amikor a Haj