Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN

összetartozás jelképe a kenyér volt. így fogalmaztak adatközlőim: „Egy kemencéből ettek kenyeret."

102 A nagycsalád szervezete a románok között is tovább élt.

103 Mind a szerbek, mind a románok akkor tartották össze a családot, ha földművelésből éltek. Ellenkező esetben a páros családi szervezet dívott körükben is. A románok nagycsaládi szervezetére a következő adat jól rávilágít: „A nős fiú gyerekek (mi öten voltunk) egy saját és mellette egy bérelt tanyára költöztek. Az apánk a városban lakott. Az öreg halála után (1922) még két évig együtt dolgoztunk az idősebb testvérünk irányításával. Az első gyermek 1924-ben kikérte az apai részét. Testvérei még további két évig együtt dolgoztak, 1926-ban osztották széjjel a vagyont."

104 Mindig akadtak azonban olyan fiatal házasok, akik nem maradtak együtt a családdal. Ezek „vették az asszonyt" és pár hold földbérletet vállaltak. Ott gürcöltek addig, amíg az öregapjuk élt. A párválasztás szokása is meghatározott renden nyugodott. Itt helyben a szerb és román összeházasodás gyakori volt. De a magyar-szerb, vagy a magyar-román már ritkán fordult elő. „Nagyanyám mondotta, amikor egy magyar fiú kezdett kísérgetni, nehogy ide egy magyar fiú jöjjön!"

105 Az öregek annyira tiltakoztak ellene, hogy nem is igen fordult elő ilyen jellegű vegyesházasság. A vallásuk is igen erős volt. Ha a szerb legény nem akart helyből nősülni, akkor elment Ópécskára, Tornyára, Csanádra vagy Nagylakra, s onnan hozott feleséget.

106 Még e században is elő-előfordult, hogy egy-egy szerb lányt csak kiházasítottak, vagyis régi szokás szerint annyit kapott a családi vagyonból, amennyi a lakodalmat és a szükséges kelengyét kifutotta.

107 Mint láttuk, a tanya sajátos szerepet töltött be a battonyai parasztok gazdálkodásában, életében. Esetenként maga a gazda élt kint a külsőségen. Mások nyaranta, a mezőgazdasági munkák ideje alatt voltak a tanyájukon. Ilyenkor egy idősebb személy pásztorolta a városban lévő lakóházat. A szerbek nagycsaládi kötelékét az jellemezte, hogy a fiatal házaspárok, gyakran két-három pár is, kint laktak, kint dolgoztak a tanyán télen-nyáron. Az öreg szülők pedig a városi lakóházakban éltek. A gazdasági udvart hasznosították, meg a szőlőskertben pepecselgettek. A tanyát lakó fiatal házasok csak ünnepekre, vásárok alkalmával jöttek haza a városba. A tanyát azonban úgy is hasznosították, hogy egész évre tanyást vagy cselédet fogadott bele a gazda. 102 A nagycsalád emlékét levéltári forrásokban is meglelhetjük. BL. B. Pp. iratok, 704/1851. „Marity Juon nagylaki születésű de 50 éve battonyai lakos (házánál történt)..., hol Áron és Láza fiai is feleségeikkel együtt laknak." Uo. 764/1853. „Pója Plaukity, Ignác Plaukity, Nena Plaukity 1837-ben elhalt atyjuk után örökölt és eddig közös birtokaikban volt ingatlanok fölött osztoznak: ház, 3/4 külső telek, 2 vékás kenderföld, 2 vékás szőlő." 103 Moldován Gergely 1913. 104 Marosán Tódor 105 Argyelán Tróján 106 Oroján Péter 107 Amikor az egyik lány örökös követeléssel lépett fel, aki 1827 körül kötött házasságot, a következő vélemény hangzott el: „Battonya Mvárosában a régebbi időben azon általános szokás volt, miszerint a jobbágyoknak leány maradékai kiházasíttatván, ezen kiházasítás által az atyai vagyonokból illető részöket kikapták, s azon túl ezen leány maradékok többet nem kaptak..." BL. B. Pp. iratok. 969/1855.