Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)
NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN
A fiatal házasok számtalanszor úgy kezdték az életet, hogy tanyára álltak el cselédnek. 108 Addig dolgoztak a más tanyáján, amíg egy kis házat nem tudtak vásárolni bent a városban. Ettől kezdve a férj napszámos, vagy részes munkát vállalt, a feleség pedig nevelte a gyerekeket. Ügyesen hasznosította a gazdasági udvart és a kertet. Állatokat nevelt és a veteményeskertet gondozta. A szántóföldi tanya berendezkedésében nagy különbségek lehettek. A kis földterülettel rendelkező tanyás paraszt olyan tanyát épített, ahol a lakóház és az istálló egyvégben volt. A módosabbak külön lakóházat és külön istállót építettek. Berendezkedtek a gazdálkodásra is, ólakat, kukoricagórét stb. emeltek. Távolabb (a tűzveszély miatt) pedig a szérűskertet jelölték ki. Csaknem minden esetben társult veteményes- vagy gyümölcsöskert a tanyához. 109 A nagyparasztok nemegyszer csak cselédházat tartottak a szántóföldjükön. 110 Itt kell megjegyezni azt is, hogy különbséget tettek a battonyaiak azok között, akiknek tanyájuk volt és kint laktak, de ugyanakkor városi házuk is volt, illetve azok között, akik munkájuk révén tanyához kötődtek, s nem volt a településen lakóházuk. Ezeket a tanyasiakat tahónak csúfolták. Ugyanígy csúfneve volt a dohánykertészeknek is a gányó vagy a kukás megjelölés. A fiatalok vasárnap délután a városka főutcáján sétáltak. Külön a szerb fiúk és lányok, külön a románok és külön a magyarok. A parasztlegények csizmásan, az iparosok pantallósan. Csupán a téli viseletük különbözött, mégpedig abban, hogy a szerb legények a szőrmesapkájukat laposan, a románok hegyesen viselték. A szerbek gyakran perzsagalléros nagykabátot és perzsasapkát hordtak. 111 A románoknak gyapjúból fonott és kötött fehér harisnya volt a lábukon, hozzá száras cipő vagy bakancs. A szerbek körében divatos volt a zsukába járás, ott táncoltak vasárnap délutánonként. Alkalmi téli szórakozás volt a cuhári vagy cuháré, ahol egy-egy citeras szolgáltatta a zenét, a fiatalok pedig táncoltak rája. A bandázás vagy szomszédolás (az idősebbek és a peregiek (anyázásnak is emlegetik) is téli időtöltésnek számított. Egymáshoz eljártak az emberek, beszélgettek, kártyáztak. A fiatalok azokat a házakat keresték fel, ahol lányok is voltak. Mind a fosztóka, mind a fonóka csak emléknyomokban él Battonyán. Olykor morzsolgatni hívogatták a tanyasi fiatalok egymást. „Gyertek morzsolni, utána cuháré lesz!" 4. A MEZŐVÁROSI KÖRNYEZET Az eddigiekből a parasztok társadalmi életét, a paraszti közösség belső rendjét, rétegzettségét ismerhettük meg. Külön is foglalkoznom kell azokkal a társadalmi jelenségekkel, amelyek Battonyát a mezővárosok sorába utalták. 108 Kakukk József és felesége, Kovács Juliánná magyar paraszt adatközlők. A férj 1913-ban Dombegyházán, a feleség 1913-ban Battonyán született. A Kakukk család Szabolcs megyéből került e tájra az 1850-es években. A családi hagyomány szerint a nagyapa tót vándorlegény volt, úgy került ide. Adatközlőm, Kakukk József szülei is, maga is dohánykertészként dolgoztak. 109 „Hervay István ... szolgálatában lévő kanász a tanyáján lévő veteményes és gyümölcsös kertbe ... gyümölcsöt orozott." BL. B. Bp. iratok, VIB. o. 8/1853. 110 Az állatok körül dolgozó cselédek életére vonatkozóan is felvilágosítást adnak a levéltári források. Vak Gyurka istállóban aludt Sós Mátyással. Uo. Pp. iratok, 1553/1852., „Hosszú Antal úr göbölyöse ... Horváth Péter tanya gazda ... este a nagy istállóba együtt tüzeltek." Uo. 1554/1852. 111 Tóthi. m. 20.
