Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)

NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN

Az a jobbágyközösség, amely a XVIII. század első felében arra vállalkozott, hogy a hajdani Battonyát megüli, azonos gazdálkodási, ennek következtében azonos életfeltételek közé került, mint a török hódoltság alól szabadult, pusztásodott alföldi falvak telepesei általában. Létük alapja az állattartás volt. Első renden azért, mert a kevés befektetést, kevés munkát követelő külterjes tartás, vagy a legeltetéssel összekapcsolt kezestartás (fejőstehén, igásökör) követelőén jelölte ki a szarvasmarha-, a juh- és a sertéstartás folytatását. Nem kevésbé fontos az állat e korszakra jellemző külterjes földművelésben sem. A jobbágy család annyi földet művelhetett meg, amennyire korabeli fogalmak szerint tehetségéből (facultas), igaerejétől tellett. Évtizedeken át a szabadváltós földhasználati rend érvényesült Battonya határában is.

14 A jobbágyi birtokhasználat alapja tehát az igásállat, az ekébe fogott ökrök száma volt. Battonya esetében az 1777-ben megszerkesztett urbáriumban határolták körül először a jobbágy-paraszti birtokot.

15 Ekkor a faluban a következő jobbágyi állapotot rögzítették:

16 Állapot Telkes Zsellér Hazátlan jobbágy házas zsellér családfők száma 184 170 33 Az úrbérrendezést követő évtizedek gazdálkodásának alapja a háromnyomásos szántóföldi művelés mellett a legeltető állattartás maradt. Ez a paraszti külterjes állattartás azonban éppen ezekben az évtizedekben esett át újabb változáson, átalakuláson. Két irányból érték a változást sürgető hatások. a) Az értékesítésre szánt állatokat a nagyobb haszon érdekében e célból épített szállásokon teleltették ki, kaszált réti szénát és szalmát étettek velük.

17 b) A vagyonosabb, nagyobb számú állattal rendelkező jobbágyok azért, hogy kedvezőbb feltételeket biztosítsanak állataiknak, külön saját gulyákban, nyájakban pásztoroltatták azokat.

18 A már idézett II. József-féle térkép tanúsága szerint ilyen szállások tucatszám voltak Battonya határában, mégpedig az északkeleti, ma Dombegyháza felé eső, távolabbi határrészeken. Ezek a szállások alkalmasint nemcsak állattartó, hanem földművelő jelleget is kaphattak.

19 A földesúr hallgatólagos beleegyezése, vagy engedélye és a faluközösség 14 Varga János 1952. 8. 15 Szabó István 1940. 16 Maday i. m. 22. 17 Barabás Jenő 1964. 21. 18 A saját kezelésű pásztorkodásra vonatkozó adatok az 1850-es évekből, amely a nagybérlőkre és a parasztgazdákra egyaránt jellemző volt. „Superla Mihály... Baur József juhásza... a kocsmába Roska Tódor juhásszal pálinkáztak." BL. B. Bp. VÏÏI. osztály. 22. 1853. ,JBelácz Zárku... legközelebb Jung György sziondai haszonbérlő tanyáján csikós..." Uo. 90. 1854. „Battonyai Hervay Istvánnál volt juhász számadó Kiss Imre, hevesi születésű..." Uo. közigazgatási iratok (továbbiakban Ki.) 877. 1851. „42 esztendőkkel ezelőtt néhai Petrits Risztánál juhászként szolgáltam (mely nyilatkozatot oláh nyelven mondván..." BL. B. IÏÏ. 72. 1853. „Litán Tódor battonyai lakos be állván Göbölyösnek ugy nevezett Szabó Mihály úrhoz holnap számba..." Uo. Ki. 259. 1851. „Katona Péter vallja, hogy én is Hosszú Antal ur göbölyöse vagyok." Uo. 1554. 1852. 19 Balogh István 1958. 7.