Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században (Miskolc, 1993)
NEMZETISÉGEK BÉKÉS-CSANÁDBAN
tudomásulvétele természetesen alapvető feltétele volt a szállások, illetve a szállásföldek kiszakadásának, kiszakításának. Battonya jobbágyi társadalmának tagoltsága a századfordulón: 20 Evek Jobbágy Fiú Zsellér Átlag föld családfő szolga terület kat. h.-ban 1775 168 139 258 11,9 1801 382 82 99 19,5 Battonyán a földesúri gazdálkodás jellegére (nem rendezkedett be nagymértékű majorsági gazdálkodásra), a feudális földesúri hatalom célkitűzéseire (a jobbágyok kezelésébe adott telki állomány növelésével akarta fokozni jövedelmét), továbbá a jobbágyi használatban lévő földterület mennyiségére vonatkozó kérdéseket vet fel az a tény, hogy a kamarai ispán 1801-ben mintegy 100 magyar családot csalogatott a faluba azzal, hogy telket foglalhatnak, gazdálkodásba kezdhetnek. Több éves huzavona után az új telepesek elhagyták Battonyát. 21 Az 180l-es adatainkból világosan kiderül, hogy a földesúr arra törekedett, hogy a paraszti gazdálkodás minél nagyobb területen folyjék. 22 Ezzel magyarázható az 1801-es telepítési kísérlet is. Mivel azonban a telepítési kísérlet valami okon elmúlott, újra „sok ily bitang és puszta földek voltak Battonyán" 23 Ezeket a helybeli és időközben Battonyára beszivárgott zsellérek vagy más jobbágyok birtokba, művelés alá vehették. Amikor 1853-ban Stéva Pajdak vallomást tett bizonyos örökösödési perben, azt mondotta, hogy „Panta Tógyer Macskásy ispán úrtól ház helyet kért, mire azt válaszolta, hogy adok házhelyet, ha azon fertály földet, mellyet Riszta Petrovics pusztán és parlagon hagyott, elvállalod." Az sem haszon nélkül való, ha az 1801-es tömeges jobbágy telepítés kudarcának miértjére keresünk választ. Valószínű okát pedig elsősorban nem az akkor kétségtelenül domináns szerb és a beköltöztetett magyar etnikum ellenségeskedésében lelhetjük meg. Bár ez sem kétséges. Igazi magyarázatát mégis a paraszti határhasználat, a nyomásrendszer megmerevedésében és annak belső összefüggéseiben lelhetjük meg. Ekkorra, az 1700-as évek végére a földközösség művelés alá vette a szemtermelésre legalkalmasabb határrészeket. Legelőjük is bőven volt. Az újabb jobbágytelkek kihasítása megzavarta volna a közösség gazdálkodásának eddigi rendjét, továbbá silányabb minőségű földeket vontak volna szántóművelés alá. A legelők területe is csökkent volna. Nem lehetetlen, hogy a fentebb vázolt földesúri célkitűzésekkel összhangban terjedtek el a tanyák, a szántóföldi gazdálkodás előmozdítását célzó üzemhelyek, és öltött tekintélyes méreteket a battonyai határban a tanyásodás a XIX. század elején. Már az első évtizedekben olyan tanyákat építettek a helybeli jobbágyok, ahol gabonatermesztésre rendezkedtek be. De a termesztett növények között szerepelt a kukorica is. Egy 1837 januárjában felvett paraszti leltárból kitűnik, hogy az adott tanyán gazdasági építmény, 20 Bohdaneczky Edvin 1940. 55. 21 Szabó i. m. 9. 22 Hasonló törekvésekre példa Nyakas Miklós 1974. 203. 23 BL. B. III. o. 72. 1853. A korabeli betelepedés együk példája: Az 1847-ben meghalt „Adácsi Nagy József mintegy 45 évvel ezelőtt idejött Adácsról, csak egy pár lova és kocsija volt, s elhalálozvan 3/4 földet és 3 vékás szőlőt hagyott." Uo. Pp. 1556. 1856.
