Goda Gertrud: Izsó Miklós, 1831-1875 (Miskolc, 1993)

A Csokonai költészetét megtestesítő formatiszta és érzékeny kontúrrajz ellenére az agyagszerű felfogás továbbkíséri a méltóságot hordozó bronzfigurát. Ez nincs is kárára a műnek! A talpazat elegáns lendületét a támasztékul szolgáló motívumok átveszik, s árnyékukkal a költő rokokó kontraposztja érvényesülni képes. A vázlat frissességét a legritkább esetben lehet megőrizni. Elvész az a sokszoros nagyításban, s mindabban a változtatásban, amit a végleges anyagban való gondolkodás késztet a művészre. De maga az eltelt idő is módosítólag hathatott arra alkotóján keresztül. A kész munkát októberben szállították kiöntésre Münchenbe. Izsó ihletett hónapokat töltött Debrecenben. Többek között két szép táncoló figurát is mintázott itt, azokról az agyagot megdolgozó cigányokról, akik zeneszó mellett ritmusra végezték táncolva fáradságos munkájukat. 78 . Csokonai Vitéz Mihály emlékmű d 866-71.) Debrecen, Emlékkert/Kálvin tér 1869 tavaszára az öntvény cizellálva készen állt, s Max Volmann akadémiai professzor kiadta annak minőségi tanúsítványát. Mégis a megrendelők az átvétel halogatására kényszerültek, s egy év is eltelt, míg a szobor Münchenből Debrecenbe megérkezett. A hiányzó pénz tovább lassította az emlékmű végleges elkészültét, s szorgalmazóinak kedve is fogytán volt már. Végre 1870 júliusában a város polgárai a színház előcsarnokában maguk is szemügyre vehették. A helyi lapok méltatlankodó, de inkább elismerő kritikáival köszöntötték. Az ünnepélyes felavatásra a Nagytemplom és a Kollégium között kialakított Emlékkertben 1871. október 11 én került sor. Lényegében ma is e téren áll, de egy új építészeti környezetbe illesztve, ami nem igazán segíti a remekmű érvényesülését. A szoborhoz illő szép talapzat terve Lyka János építész nevét dicséri, aki Izsónak még akadémiai jó barátja volt.

1 E mű a költő és az őt megformáló szobrász szellemének kivételes egybeeséséből született. Méltán büszke arra az emlékműállításban úttörő szerepet vállaló Debrecen városa. Izsóba vetett bizalmuk nem volt hiábavaló, mert „A Csokonai szoborral a magyar emlékműszobrászat egy pillanatra kilépett az európai emlékművek internacionális áramlatából - írja találóan Kovalovszky Márta - és önálló útra térve sajátos új eredményt hozott". A művésznek nem adatott meg, hogy más emlékműterve életében megvalósuljon, bár a debreceni példán felbuzdult Szeged városa hamarosan megrendelte tőle Dugonics András köztéri szobrát, de sem ezt, sem a Pesten felállítandó Petőfi emlékművet már nem sikerült végleges formába öntenie. 1. Balogh István: Izsó Miklós és a Csokonai-szobor (Művészettörténeti Értesítő 1953. 1-2.) 79. Nyulacska alabástrom, 65 x 120 mm 1 868-69 k. J.: nélkül Debrecen, Déri Múzeum (Ltsz.: 11.82.32.1.) A kedves emléktárgyon a következő kísérő sorok olvashatók: „Izsó Miklós: Nyulacska 1868-69-ben Lápossy Ferencné ajándéka. Izsó a Csanak család részére ajándékozta Debrecenben való tartózkodás ideje alatt". Csanak József rendületlenül bízott Izsóban, hogy a sok nehézség ellenére közös céljuk, a Csokonai-szobor megvalósul. Példátlan körültekintéssel teremtette meg annak létrejöttéhez a feltételeket, s érdeme utólag még inkább jelentős, hiszen Izsónak ez lett az egyetlen teljes egészében az elképzelései szerint megvalósult köztéri alkotása. A kis emléktárgy abból az alabástromból készülhetett, melynek lelőhelyére a művész 1864-es erdélyi utazása során talált rá Torda vidékén. (A hagyatéki lista bizonyára hasonló kedves kis állatfigurákat vett számba „Baromfik" címen.)