Goda Gertrud: Izsó Miklós, 1831-1875 (Miskolc, 1993)

80. Kéztanulmány (Fehér márványkéz) (Reményi keze)? Magyar Nemzeti Galéria (Ltsz.: 33.83.) márvány, 16 cm J.: a csukló metszéslapján: „IZSÓ" A hagyatéki jegyzék 109-es számon említ egy „Reményi keze" című munkát.' Erről nincs több adatunk, de azt tudjuk, hogy Reményi Ede hegedűművésszel közeli kapcsolatban állt Izsó. Londoni hangversenykőrútjáról szobrászi eszközöket hozott, hogy a nehezen megmunkálható márványt Izsó minél szebben megdolgozhassa. Tulajdonképpen a zeneművész indítványára és jótékony célú koncertjeinek bevételéből kezdődött Petőfi pesti szobrának ötlete is. E munkában mégsem a kifinomult művészkéz, hanem egy fiatal lány (Almási Balogh Melanie) keze sejthető. Akkor járunk talán legközelebb az igazsághoz, ha egy márványtöredék emléktárggyá való kialakítását látjuk abban. A hagyatékon kívül, 1879-ben került ajándék útján a gyűjteménybe. 1. Izsó Miklós műveinek jegyzéke (hagyatéki leltár) (MTA MTI Adattár -C-l-37 118/435.) 81. Pákh Albert képmása 1867-1868. Magyar Nemzeti Galéria (Ltsz.: 81.6.-N márvány, 56,0 cm ).: hátul: „K. IZSÓ" Fölirat: jobbra: SZ. 1823. középen: PÁKH ALBERT balra: Mh. 1867. Petőfi szűk baráti köréhez tartozó Pákh Albert íróval Izsó, mint a műveit rendszeresen publikáló Vasárnapi Újság alapító-szerkesztőjével személyes ismeretségben állt. A tehetséges szobrászra a Csokonai-pályázat idején Pákh hívta fel a cívisek figyelmét, s éppen e műve kapcsán Izsó Debrecenben tartózkodott, amikor szomorú kötelességének eleget téve kellett Pestre utaznia, hogy ott Pákh halotti maszkját elkészítse. Izsó munkamódszerétől sem volt teljesen idegen a már az ókori művészetben gyakorolt eljárás, hogy direktöntvények, maszkok felhasználásával készüljék a síremlék. De a kifejezőerejét elveszített felülettel megelégedni képtelen művész - mintegy a lelkialkat visszaadására - újrafogalmazta azt, s ezt a megmintázott arcot tette át a végleges művészi anyagba. A hermaszerű mellrész és az azon elhelyezett feliratok jelzik, hogy a megrendelő síremléknek szánta, de az a Nemzeti Múzeum Pantheonjába került. Jelenleg a 19. századot bemutató állandó kiállításon látható a Budavári Palotában. 82. Pákh Albert kisméretű portréja Eger, Dobó István Vármúzeum (Ltsz.: 55.699.) 82/b. Miskolc, Herman Ottó Múzeum (Ltsz.: 6344.) 82/c. Debrecen Református Kollégiumi és Egyházművészeti Múzeum (Ltsz.: E.1981.15.) gipsz, 34 cm I. nélkül („Után Öntés tilos") Erősen sérült patinázott gipsz, 34 cm j.: hátul: „Izsó 1867." („Után Öntés Tilos") A művész által készített arcképek közül talán Pákh portréja volt a legnépszerűbb saját korában. Az intim méret mutatja, magánfelhasználásra készült ún. kabinetarcképről van szó - de egyes kutatók abban a márványszobor előképét látták. A szobrász maga sokszorosította és forgalmazta e gipszöntvényeket a Pákhra szeretettel emlékező kortársak és barátok körében. A Miskolchoz diákként kötődő író arcképének egy példányát Izsó ajándékozta közös iskolájuknak. Az „Után Öntés Tilos" felszólítás is az eredeti másolatra utal, szemben azokkal a példányokkal, melyek a művész halála után az „IZSÓBIZOTTSÁG" felirattal készültek. (E sorozatból nem maradt fenn példány.) Miskolcon, a Szinva áradásakor megrongálódott műről 1987-ben újabb kiegészített gipszöntvény készült. (Herman Ottó Múzeum, Ltsz.: 90.245.)