Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas irodalma - irodalom az Avason (Porkoláb Tibor)

lemi élet számos kiválósága rendszeresen megfordul a Lónyay-kastélyban (pl. Szemere Pál, Szemere Miklós, Toldy Ferenc, gróf Mikó Imre, Ipolyi Arnold, Szverényi József, Balassy Ferenc, Földváry Sándor, Földváry Károly, Reményi Ede - de néhányszor Tompa Mihály és Lévay József is). A baráti kör vezéralakja egyértelműen a házigazda. „Ez a csodás szellemű ember - írja Lévay - delejes erővel vonzotta környezetébe az írókat és művészeket (...)"

29 Miskolcon Lévay az a „delejes erővel" (megfontoltsággal, mértéktartó bölcsességgel) rendelkező személyiség, aki az asztaltársaság feje lehet. A társaság kedvelt tartózkodási helye: az Avas. Ezeknek az avasi összejöveteleknek a hangulatára utal Kozma Andor verse: S e vén hegy a temetővel S a sok pincesorral, Igaz, magyar filozófus, Tele sírva-vigadozó Mélységes humorral. (Ének az Avasról) Lévay nevével nemcsak a Sajó-völgy, a Bükk és Hámor forrnak össze, hanem az Avas is. Érdekes azonban, hogy a költő, akinek szinte egész élete összekapcsolódik valamilyen formában a „vén heggyel", lényegében nem ír verset az Avasról. A Sajó-völgyet költeményeivel beemeli híres irodalmi tájaink közé, több elégikus-meditatív tájversben örökíti meg a Bükk természeti szépségeit, de az Avast - ki tudja miért? - nem találja igazán inspiráló művészi témának. A tájköltészet mestere számára a legismertebb, a mindennapos élményt jelentő Avas nem válik ihletforrássá. Pedig életének számos döntő fontosságú eseményéről is a „vén begy" tanúskodhat. Visszatekintés című művében leírja, hogy - a miskolci ref. lyceum diákjaként - napjainak jó részét az Avason tölti, és első verseit is itt írja: „Kedves mulatóhely volt a tanuló gyermekseregnek az iskola tőszomszédságában emelkedő Avas-hegy, tiszteletre gerjesztő ódon nagy templomával, a templom körül terülő régi temetőjével, csaknem erdőt képező sűrű fáival és bokraival, az oldalában sorakozó s akkor még borral tölt pincékkel, a tetejét borító vidám szőlőkkel. Itt töltöttük szabad időnket délelőtt, délután tanulással és játékkal. A szabad természet, a közvetlen környezet, a vidék jótékony hatással volt nemcsak a testi egészségemre, hanem a fogékony szívre és a képzeletre is. Emlékszem, hogy első verseim jobbikát, a Koszorú címűt egy síremlék felett való ábrándozással írtam. Ez a síroszlop még a mai nap is ott áll régi helyén s fölébreszti emlékemet valahányszor mellette elmegyek."

30 (Érdemes talán megjegyezni, hogy az Avas nemcsak Lévay költői indulásában játszik jelentős szerepet, hanem Simándy Pál pályakezdését is meghatározza. Simándy így emlékszik vissza erre Diák a századfordulón című önéletrajzi regényében: „Szép májusi napok jártak. Kora reggel már mentem az Avasra. Árnyékos útjain fel és alá sétálva tanultam szorgalmasan és tervszerű beosztással (...) így telt a délelőtt."

31

) Az Avas azonban éppúgy tanúja az öreg költő elmaradhatatlan sétáinak, mint ahogy tanúja az első költemények megszületésének is. Lévay még a halála előtti években is, „nyolc évtizeddel a vállán, naponta felkereste a Jézus kút során levő, ma 704. számot viselő pincéjét. Azért élt 95 éves koráig - így mondják az Avason borozgató öreg cimborák."

32 Az öreg költő - az Avassal szinte eggyé váló - alakját Szabó Lőrinc is felidézi Miskolcról szóló riportjában: „És hogy - ki tudja? - ugyanazon az Avason talán az én gyermekarcomat is megsimogatta egy sétáló, csöndes öregúr, Arany