Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avasi Arborétum (Adorján Imre)

7. kép. Malonyai álciprus (magyar nemesítés) 8. kép. Junipeus virginiana, Pseudompressus és Leyland ciprus megemlíthetjük a teherbejárat két oldalán látható hegyi mamutfenyőt (Sequoiadendron giganteum) (30), mely 100 m-nél is magasabbra nő hazájában, Észak-Amerikában, Kaliforniában. Kísérletet tettünk a kínai mamutfenyő (Metasequoia glyptostroboides) (31) megtelepítésére is, amit 1946-ban fedeztek fel Kínában és ekkor került Magyarországra. Eddig még zavartalanul fejlődik. Itt körültekintve felfedezhetjük a kaliforniai vagy gyantás cédrus (Calocedrus decurrens) (32) és az atlaszcédrus (Cédrus atlantica) (33), a himalájai cédrus (Cédrus deodara) (34), a japánciprus (Cryptomeria japonica) (35), a japáni nagymagvú tiszafa (Torreya nucifera) (36) és a kanadai hemlokfenyő (Tsuga canadensis) (37) egy-két jellegzetes példányát. Ugyancsak itt találjuk a fenyőnek számító, de nem tűlevelű és lombhullató páfrányfenyőt, a Ginkgo bilobát (38), amely Kelet-Ázsiából, Kínából származik és különösen szép ősszel, amikor levele lehullása előtt aranysárgára változik. Szerencse, hogy sikerült hím- és nőivarú példányát egymás mellett megtelepíteni. Innen visszafelé, keleti irányba, a díszkapu felé a déli határvonallal csaknem párhuzamosan, a beton járdalapokkal kirakott sétaúton, „tipegőn" haladva, kétoldalt találjuk a „Tűlevelű örökzöldek kerti formái"-t bemutató gyűjteményes kertrészletet. Itt az álciprus (Chamaecyparis) (40), boróka (Juniperus) (41), tiszafa (Taxus) (42) és tuja (Thuja) (43) nemzetségek igen sok faját és fajtáját mutatjuk be a látogatónak. Ezek között elvétve láthatunk olyanokat is, melyek nagy termetük miatt kiskertbe nem ajánlottak, de ebbe a csoportba tartoznak és éppen ezért, hogy nagyságuk látható és megismerhető legyen, ültettük és gondozzuk itt őket. A fenyőknek ez a 4 nemzetsége olyan nagyszámú fajt, fajtát és formát, változatot ölel fel, hogy azok felsorolása még az itt, természetben látható