Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
Miskolc Avas városrész településtudományi összefüggései (Horváth Béla)
befolyásolta. A kovaműhelyek részben ismert és menet közben feltárt újabb egységeinek bemutatása is elmaradt, csakúgy, mint a zöldterület védelme, amelynek kétségkívül történeti összefüggései és 6. Zöldterületi kapcsolódásai is bőven voltak. A meglévő kialakult értékek és az új létesítmények közötti kapcsolatok nem juthattak érvényre. Az „egyszerűsítő" törekvések egyrészt a mindenkor érvényes beruházói-lebonyolítói szemléletből, másrészt az időzavarból és a tervutasításos rendszer adottságaiból egyenesen következtek. E helyen szükséges, egyben elengedhetetlen a lokálpatrióta szemléletre, helyesebben ennek hiányára utalni, mert nagyobb eredmény csak egy merőben más alapállásból fejlődhet ki. 2. Városépítés, -építészet Az előzménytanulmány nyomon követte a tervezés és közreműködő szervezetek megoldási változatait, amelyek ügyében a minőség és a használhatóság, az épített környezet színvonalával szemben a mennyiségi szemlélet, „a minél több lakás" érvényesült. Később a nyolcvanas évek közepén az e célra még rendelkezésre álló területen a keleti lejtőn, mi több a III. ütemtől északnyugatra a haditechnikai park zöldterülete helyén - amelyek eredetileg a védősáv szerepét lettek volna hivatva betölteni - sorházas, csoportházas, láncházas, bérvillás beépítésekre került sor. Ezek egyrészt sajátos ellentmondást hoztak létre az I— II— III. ütem adottságaihoz képest. Az így kialakult beépítések egy jelentős része hivalkodó építészeti részletképzéseket, értelmetlen formákat alkalmazott, még egy kisebb részük valódi hagyományokat és színvonalas építészeti törekvéseket fogalmazott meg. E telepítések sem vették azonban figyelembe a terep- és talajadottságokat, nem építették ki a szivárgó rendszereket, mert úgynevezett „száraz", csapadékmentes esztendőkben épültek, holott az Avas geológiai összetétele rendszeresen hallat magáról. A nagy építőipari szervezetek fokozatos megszűntével a folyamatos építés és az aránylag zárt befejezett egység lehetősége sem érvényesülhetett. A legnagyobb gondok az úgynevezett köztes területeken alakultak ki. Mindez az egész városrész megjelenését hátrányosan befolyásolta és befolyásolja. A „központi" tervezés szerepét egyre inkább a kisebb tervező szervezetek, kft.-k vagy magántervezők vették át. Ezek nagyobbrészt a régi nagy szervezetek korábbi egységeiből, döntően az Északtervből alakultak ki. Új egységként kapcsolódott a feladat megoldásába a BÁEV megbízása révén a TTI Callmayer Ferenc vezette műterme. Később a Kálvária-dombtól nyugatra lévő „építési lehetőség" - minden megelőző rendezési tervben zöldterületként előirányzott - területen a Miskolcterv tervei alapján épültek, sőt 1991-92 fordulóján is épülnek lakóépületek. Önkéntelenül adódik a kérdés, hogy miként lehetett volna a rendelkezésre álló eszközök alapján is korszerűbb és esztétikusabb megoldást kialakítani. A gondolat továbbfejlesztését az is indokolja, mert áttekintve a hazai egyidőben megvalósított lakóterületi egységeket, és az európai azonos feltételek mellett nagyobbrészt az 50-es évek elején, illetve a II. világháborút követően épült lakóterületi egységeket, az Avaséhoz képest számos színvonalas megoldással is találkozhatunk. A kedvezőtlen hatások tehát: - a lakásszám (terhelhetőség) 25-30%-os túlterhelése, növelése, - a lakásválaszték (panelgarnitúra) szűkössége, - a variabilitás hiánya, - az építészeti formálás merev leegyszerűsítése, a költségnormák túlzott merev értelmezése, mi több túllicitálása,
