Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas topográfiája és toponímiája a XIV-XVII. században (Gyulai Eva-Tóth Péter)

Ugyancsak a terület ősi gyümölcskertes jellegének megőrzésére mutat, hogy a Kötelkönyv a köteleken kívüli fundusok (telkek) összeírásánál felsorolja a „Medgyes allyán, Szepessy Pálné asszonyom gyümölcsös kerté, 1 házhely" ingatlant. 2. Épületek helymeghatározása „Avasi templom" és „avasi pince" - két olyan fogalom, amelyet nem csak a Miskolcon, hanem bárhol az országban lakó emberek számára pontosan meghatároz és minden mástól megkülönböztet a jelzője. Rendkívül érdekes kérdés: volt-e neve régen ezeknek az építményeknek, illetve hogyan határozták meg korszakunkban a helyüket az emberek? Az alábbiakban erre a kérdésre kísérelünk meg választ adni. A templom és a hozzá kapcsolódó épületek Az avasi templom kétségkívül Árpád-kori eredetű: a Leszih Andor vezetésével 1935ben végzett ásatás a város felé eső és az északi fal mellett olyan sírokat tárt fel, amelyekbe valószínűleg a 12-13. században temetkeztek.

106 Első okleveles említése azonban csak 1323-ból való: ekkor Miskolci Ivánka fia Miklós fia Péter mester jobbágyai, név szerint Szabó Péter, Tholuas István és Bothk fia János elragadták Miskolc falu templomából (ecclesia eiusdem villae Myskouch) Visnyói Fábián fia István és atyafia Fábián nevű jobbágyát.

107 A templom szerepel az 1332-1335 között készült pápai tizedjegyzékekben is: ekkor a neve a szent király egyháza (ecclesia Sancti Regis).

108 Áttek intve a fontosabb okleveleket, ugyanilyen típusú nevekkel találkozunk a 15. század folyamán is. Amikor például Zsigmond király 1411. március 3-án engedélyezte a miskolci polgárok számára a szabad plébánosválasztást, akkor oklevele a templomot a következőképpen nevezte meg: a Szent István király tisztelete alatt lévő plébániáé gy ház (parochialis ecclesia sub honore sancti regis Stephani).

109 Amikor pedig Anna királyné 1504. március 13-án a plébános, valamint az oltár- és kápolnaigazgatók kérésére felmenti a templomot az adófizetések alól, akkor a következő elnevezést használja: Szent István király előbb mondott miskolci plébániaegyháza (ecclesia parochialis sancti regis Stephani de eadem Myskolcz).

110 Ugyancsak a Szent István király egyházát (ecclesia sancti Stephani regis) említi Ulászló királynak az az 1507. október 9-én kelt oklevele,

111 amellyel megengedte zalaházai Zalay Tamás plébánosnak és utódainak, hogy ők adományozhassák a templomhoz tartozó kápolnák - a Mindenszentek ispotályos egyház, a szőlőhegyen lévő Szent György kápolna, valamint a Szent Mihály kápolna - és oltárok igazgatói tisztét az általuk alkalmatosnak tartott személyeknek. A 16. század közepétől, amikor a város protestánssá lett, a patrocinium lassan feledésbe merült, s ha fel is tűnt olykor az oklevelekben - mint például Rudolf királynak az 1593. március 22-én kiadott, a miskolci polgárok kiváltságait megújító és megerősítő oklevelében

112 -, annak oka az volt, hogy az oklevelek készítői átvették a kezüknél lévő régi iratok fordulatait és szóhasználatát. Ugyanez a névhasználat tűnik fel akkor is, amikor a miskolciak maguk beszélnek a templomukról. 1497. szeptember 4-én adta ki például a város magisztrátusa azt az oklevelet, amely azt bizonyította, hogy a királyné írnoka, Staniol Gábor által a miskolci egyházak számára adatta át mindazt, ami a város egyik polgára, Pap Simon halála után törvény szerint az uradalomra szállott;

113 mivel ebben az időben két temploma is volt