Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas topográfiája és toponímiája a XIV-XVII. században (Gyulai Eva-Tóth Péter)

Miskolcnak, a magisztrátus patrociniumaik szerint különböztette meg azokat egymástól: a boldogságos Szűz Mária és Szent István király cime és tisztelete alatt lévő egyházakról (ecclesiae sub titulo et honore beatae virginis Mariae ac Sancti Stephani regis) beszél, s elmondja róluk, hogy „a mi előbb mondott városainkban (tudniillik Ó- és Újmiskolcon) és közöttünk (nostrique medio)" állnak ezek a templomok. Miután pedig az Újvárosban lévő Boldogasszony-templom elpusztult, még ilyesfajta megkülönböztetésre sem volt szükség, mert a város lakosai számára az avasi templom, mint egyetlen volt „a" templom. Ez a fajta névtelenség a 16-17. században, a református vallás elterjedése és általánossá válása idején is nyomon követhető: ha beszéltek a templomról, akkor elnevezése pusztán az alkalom minőségétől függött. Egyszerűbb és hétköznapibb alkalmakkor a név is egyszerű volt: 1588-ban miskolci anyaszentegyház"* 1644-ben miskolci templom,"

5 1662ben miskolci eklézsia,"

6 1665-ben pedig Istenháza, avagy templom"

7 névalakkal találkozunk. Ünnepélyesebb alkalmakkor - amilyen például a bíróválasztás vagy a törvénykezés volt - a név is ünnepélyessé, bonyolultabbá vált: 1681-ben a meghatározás Miskolcz városában lévő, Isten dicsőségére szentelt templom, 1692-ben pedig az istentisztelet nyilvános és szent helye (publicus sacer cultus divini locus).

118 Amikor ez a helyzet megváltozott és másik temploma is lett a városnak, a megnevezést is pontosítani kellett: az első és valószínűleg átmeneti jellegű névalak 1735-ben tűnik fel a forrásokban, amikor is a templom neve parton lévő ecclesiánk temploma, s akik ide akarnak temetkezni, 400 forintot tartoznak fizetni az egyháznak:

119 Mindezzel párhuzamosan azt is tapasztalnunk kell, hogy forrásaink szerint a templom - a többi egyházi építménnyel és létesítménnyel együtt - fontos helymeghatározó szerepet töltött be a közvetlen, sőt a távolabbi környezetében. Amikor például a város tanácsa 1641-ben egy házhelyet adott Varga Mátyásnak, a házhely fekvését így határozta meg: „az templom alatt..., délrül való szomszédja az templom alatt való part, északrul az utczával egyetemben az Szinva, napkeletrül az templom gyalogösvénye."

120 A Csizmadia Péter számára adott házhely fekvésének a meghatározása már egyszerűbb: ez a templomba járó gyalogösvény mellett feküdt.

121 1634. május 30-án a zálogbirtokos Nyáry Pál adományozott egy puszta zsellérhelyet Padányi Mihály diósgyőri lelkésznek; az adománylevél meghatározása szerint ez a házhely „Miskolcz városában, Medgyesalja nevű utczának alsó végiben, az templom felől" feküdt.

122 A templomhoz tartozó, de attól külön épült torony szintén szerepet játszott a helymeghatározásban: utcát is neveztek el róla, illetve a hozzája viszonyított helyzetéről. A Torony alja utca 1691-ben bukkan fel a forrásokban: egy városkönyvi bejegyzés elmondja, hogy ebben az esztendőben, az Áldozó napi vásárkor „olyan rendkívül való essők, égszakadások voltának", hogy a két magasabban fekvő utca, a Toronyalja és a Papszer kivételével a város szinte valamennyi házát elmosta a hirtelen megáradt Pece és Szinva patak.

123 A torony építéstörténetéről Marjalaki Kiss Lajos ír részletesebben.

124 Véleménye szerint az 1544. vagy az 1554. évi török támadások egyikének az alkalmával elpusztult a templom is, s az újjáépítése során emelték a különálló harangtornyot. Ennek legfőbb bizonyítéka az 1926-ban történt renoválás eredményeképpen előkerült, eredetileg a főbejárat fölött elhelyezett, majd később bevakolt kőtábla, amelyen a következő felirat volt olvasható: „Imperante domino magfnifico] S[igismundo] Bal[assa] et iudice Paulo Gombos, aedile Matthieo Zygiarto, anno d[omi]ni 1557." A felirat fordítása: „Nagyságos Balassa Zsigmond úr várurasága, Gombos Pál bírósága, Szíjgyártó Mátyás gondnoksága idején, az Úr 1557. esztendejében" épült tudniillik a torony. Felújításáról