Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Idegenforgalom, látvány, vendégvárás-vendégjárás az Avason (Dobrossy István)

Jézus kútja A téma nem kimondottan a vendégvárás körébe tartozik, de idegenforgalmi nevezetesség, legendás miskolci híresség volt még az 1970-es évek elején is. Igaz, vizét már akkor sem nagyon fogyasztották, környéke elgazosodott, a kút gyűrűit szeméttel töltötték fel, napjainkban már csak egykori helye azonosítható. A Jézus kútjánál, Jézus kútja felett megjelölésekkel (mint ahogy e kötetben Gyulai É.-Tóth P. tanulmányában is olvasható), 1670-ben, 1680-ban, majd 1702-ben találkozunk. A megjelölés előfordulása szerint a kutat mint víznyerő helyet, másrészt mint helymeghatározásra alkalmas objektumot 17. századinak vagy korábbi eredetűnek kell gondolnunk. Az adatok a 18. században megsokasodnak. 1702-ben a Papszer felett, a „Jézus kútjánál" és a kút környékén 558 pincét írtak össze.

29 Később a Jézus kútja melletti városi, majd uradalmi korcsmáról szólnak a feljegyzések. Ilyen értelemben találkozunk vele 1745-ben, 1767-ben, 1775-ben és 1783-ban.

30 Az 1832—33-as uradalmi összeírás a korcsmát már nem említi, de a kút létezik. Vizét századunkban is gyógyvíznek tartották a Toronyalja utca környékének lakói. Pontos helye a mai számozás szerint a Toronyalja u. 79. szám előtt, az Avas oldalában volt. 1912-ben kulcsot kellett váltani hozzá azoknak, akik használni akarták. Ez a rendszer hosszú évekig megmaradt, ezzel igyekeztek a víz tisztaságát megóvni.

31 Megay Géza muzeológus 1957-es gyűjtése során az azt megelőző évtizedekből jegyzett fel adatokat. Eszerint 1909-ben felújították a kutat, új gyűrűket helyeztek el a földben. Hogy hozzáférhessenek, a régi nagy kövekből összeállított kútfalazatot is szét kellett bontani. Az emlékezet szerint az egyik kövön bevésve a következő szöveget találták: „a vár(k)övek vízmestere", s mellette név is volt, ami akkor már vagy nem volt teljesen olvasható, vagy a történet elbeszélői már nem emlékeztek rá. A kútgyűrű köré ekkor egyszerű terméskövekből 60-80 cm falvastagságú házacskát építettek. Ezen belül volt a kút medencéje, azaz a betongyűrűk, amelyek szélessége 120 cm volt. A víz 300 cm mélyen volt, kristálytiszta, s egészen az aljáig, a forrásig átlátható. A kútház 420x420 cm alapterületű, s magasságát 270 cm-ben határozták meg. Félig földben volt, mert partoldalba építették. 1924-ben újra hírt hallunk a kútról, összefüggésben azzal, hogy Miskolcon a tiszta ivóvíz igen nagy kincs, nemcsak becsülete, hanem ára is van. Sokan keresik fel edényeikkel a kutat. „Azonban nem olyan könnyű dolog hozzájutni ehhez a kitűnő italhoz, ami a Jézus kútjából fakad. A kis házikó ajtaja kulcsos zárral van lezárva, és csak azok meríthetnek belőle, akiknek kulcsuk van. Valóságos kútgazdaság alakult a Gyöngyvirág utcán és környékén... .5000 koronát kell a kútgazdaságba befizetni... A Martintelepről, a Szentpéteri kapuból és az Erzsébet kórház tájékáról is idezarándokolnak."

32 A Jézuskút-sori pincék között volt Lévay Józsefé, a koszorús költőé is. Tury József ekkor megjelent „Az emlékezés lámpásai" c. rövid merengésében írja, hogy lefelé az Avasról az ember csak a régmúltra gondolhat. Feleleveníti a város jeles személyiségeit, majd így ír: „...ezekhez az ősz végi nevezetes összejövetelekhez tartoztak a Lévay József Jézuskút-sori pincéjében rendezett Róráték. A pince mélyéről a legöregebb borok, a legmohosabb üvegek kerültek ilyenkor az asztalra. Megízlelésük csöndet, magábaszállást parancsolt, de egy bizalmas hang mégis megszólalt: kár ezt meginni, mert ilyen bor nem terem több a mi életünkben. Erre Lévay József azzal felelt: De bizony megisszuk azt, mert mi pedig nem élhetünk a más életében."

33 A Jézus kútjával - már amikor csaknem mindenki megfeledkezett róla -, csoda