Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Idegenforgalom, látvány, vendégvárás-vendégjárás az Avason (Dobrossy István)

s a nyári idényben 300 000 ember mozgását tudták volna kulturált körülmények között megoldani. A terv különlegessége, hogy az idegenforgalmi látványosságon, vonzerőn, s a szórakozási lehetőségen túl arra épített, hogy a bérházakkal teleépített Avasról - nyáron ezzel hozza le az embereket a belvárosba. Az Avas idegenforgalmi látványossá tételében, az Avas vendégfogadásának fejlesztése érdekében - legalábbis ebben a témakörben - ez volt az utolsó kezdeményezés. A sikló vagy a drótkötélpálya gondolata nem valószínű, hogy egyszer újra felvetődik. Szabadtéri színpad az Avas-platón Az 1930-as évek elejének előkészítő munkája után - számos más elképzeléshez vagy vágyálomhoz hasonlóan - 1934-ben nagyon komolyan foglalkoztak egy szabadtéri színpad kialakításával. Eveken keresztül folyt a reklám nélküli tervezőmunka, amelyben részt vett Márkus László, az akkori m. kir. Operaház európai hírű főrendezője. Az elképzelés az volt, hogy az avasi plató mögött elterülő arénaszerű terepen külön e célra írt magyar tárgyú színdarab előadására állandó társulatot szerveznének, s ez a társulat a nyári szezonban folyamatosan tartana előadásokat. A rendező három évtized után Miskolcon találta meg azt a színteret, amely elképzeléseinek maradéktalanul megfelelt. A plató mögötti terület alkalmas volt nagy tömegek mozgatására. A plató amfiteátrumszerű kiképzése - viszonylag kevés pénzből - lehetővé tette volna a nézők ezreinek elhelyezését.

27 A miskolci szabadtéri játékok előkészítő bizottsága amellett foglalt állást, hogy a Buda halálát kell előadni, bemutatni az Avason. Később ez lekerült a napirendről, amelyben nem kis szerepe volt Móricz Zsigmondnak, aki megfogalmazta, hogy „Miskolcnak megvan a maga adottsága a szabadtéri színpad felállítására, ez az Avas az ember kultúrájának ma már világhíres és szinte pótolhatatlan értékű lelőhelye."

28 Móriczot ekkor már többéves kapcsolat fűzte a múzeum tudós munkatársaihoz, így elsősorban Leszih Andorhoz. Az 1920-as évek végétől tanulmányozta nemcsak az avasi lelőhelyek tárgyi emlékeit, hanem a Bükk alatti barlangokban az ősember kultúrájának maradványait. Adott volt az írói véna, az íróban benne élt az ősember témája, s nemcsak a szakértelme volt meg, hanem Miskolchoz való kötődése is. így született meg a város hivatalos felkérése. Ebben arra kérték az írót, hogy formálja színdarabbá az avasi ősember történetét úgy, hogy annak bemutatása 100-120 embernél, szereplőnél, statisztánál többet ne igényeljen. Hodobay Sándor polgármester levele sajnos nem követhető nyomon, azt viszont tudjuk, hogy 1934-ben nem készült el a szabadtéri színpad, 1935-ben nem rendezték meg a Miskolci Hetet, 1936-ban a Magyar Városok Országos Szövetsége közgyűlése, a Magyar íróhét (Miskolci íróhét) és Országos Tüdőszakorvos Vándorgyűlés töltötte ki a hét fő programját, szabadtéri előadás nem volt. 1937-től pedig a háborús előkészületek, majd a háború miatt szünetelt a Miskolci Hét rendezvénysorozata. A szabadtéri színpad gondolata-mint néhány más, az Avassal kapcsolatos elképzelés - csupán kultúrtörténeti érdekesség maradt.