Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas irodalma - irodalom az Avason (Porkoláb Tibor)

gos sikereit elsősorban dalszövegeivel és a szatirikus publicisztikájával éri el, de életművének legjellegzetesebb részét a paródiák és az alkalmi költemények képezik. Éppúgy megverseli a lillafüredi erdészbálokat, mint a kassai vendéglátó-kongresszust, a miskolci ügyvédi kamara jubileumát, a Petőfi Társaság összejöveteleit vagy éppen - mint látni fogjuk - Móra Ferenc miskolci látogatásait. Rendkívüli módon vonzódik a pletykatárcához, a karcolathoz, a humoreszkhez, a krokihoz, az adomához is. Nem veti meg a pikáns rigmusokat, a bökverseket és a karikatúrát sem. Sassy a századelő, illetve a két világháború közötti időszak miskolci szellemi életének meghatározó figurája, a vidéki hírlapíró és poéta jellegzetes típusa. A sajtó, az irodalom és a közművelődés szinte minden területére elkalandozik (pl. több miskolci lap szerkesztője, egy ideig a Lévay Egyesület főtitkára). Tény azonban, hogy a Sassy-életmű jó részét csupán a miskolci társasági élet eseményei éltetik. (Ebből viszont az is következik, hogy művei nélkülözhetetlen adatokat, forrásanyagokat jelentenek a helytörténeti kutatások számára.) Imádja az intimitásokat, a humort, az ötletet, a bravúros hatásosságot, a közszereplést, a bohém pózokat - és mindezt a „miskolci élet" bensőséges rajzának, karikatúrájának szolgálatába állítja. Különösen sokat ír - mint láthattuk - az Avasról. Az Avas-kultusz megőrzéséért, a romantikus és bohém-mámoros Avas-kép megteremtéséért talán ő tesz a legtöbbet, ő az, aki a miskolci polgárság életfelfogását az „avasi mentalitással" azonosítja. Ha tehát arra a kérdésre lennénk kénytelenek válaszolni, hogy mégis ki tekinthető az „Avas költőjének", akkor minden valószínűség szerint Sassy Csaba nevét kellene megemlítenünk. Az, hogy ezt nem szívesen tesszük, arra vezethető vissza, hogy tudatunkban a költő szó többé-kevésbé összekapcsolódik a művészi igényesség követelményével. Sassy Csaba - az Avas „rímkovácsa": azt hisszük, ez már inkább megfelel a valóságnak. A Miskolci Szemle így ír Sassyról negyedszázados literátori jubileumáról tudósítva: „egész egyénisége, egész költészete mintha csak eleven formába alakulása volna Miskolc ősi lelki karakterének, ő önti dalba, tréfába, krónikába mindazt a meleg, meghitt érzést, ami itt az élet ridegnek látszó forgataga alatt ma már csak szerényen húzódik meg. Miskolc költője Sassy Csaba testestől-lelkestől". Az ünnepelt természetesen saját jubileuma alkalmából is megpengeti lantját: Én pedig - hogy hálás legyek, fogadom, mit régen: továbbra is megőrzöm a miskolci kedélyem, a miskolci mentalitás nem lesz kiveszőben, Huszonnyolcas leszek mindig - akármilyen lesz a világ jó és rossz időben. Amerre az utcán megyek, ott tréfaszó csendül és kacagást csiholok a legkonokabb csendbül... (Jubileumi vers)