Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas irodalma - irodalom az Avason (Porkoláb Tibor)

Ez a „miskolciságát" demonstráló költemény is jelzi azt, hogy Sassy valóban „Miskolc igrice" (Bank Sándor). Miskolci séták című írásában talán még egyértelműbben fogalmaz: „Ha valaki egyszer felvetné azt a kérdést miskolci társaságban, hogy: ki ismeri Miskolcot? Meg vagyok róla győződve, hogy Miskolc szabadalmazott <minden tudójának>. Miskolc pszichéjét, a benszülött miskolciak mentalitását, egyéniségük formálódását (...) nálam jobban - azt hiszem - senki sem ismeri Miskolcon."

46 Az avasi társas összejövetelek, a pincézések világát sem ismeri senki jobban Sassynál. Avasi vonatkozású alkalmi versei közül két jellegzetesebbet emelnénk ki. Az elsőt a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének miskolci közgyűlése (1905) alkalmából írja: A megújhodott életerő Az Avasnak vére, A pohárból a szívünkre Száll lüktetve... égve. És ez a bor hajh! kötelez, De kiváltképpen engem... Hogy a vén Avas nevében Magyaros rímcsengetésben Valakit a társaságból Meg kell énekelnem. (Avasi rigmusok Szávay Gyulához) Ez a részlet is pontosan megvilágítja a Sassy-féle „költői" szerepfelfogás lényegét: a közösségi-társasági meghatározottságot. A társasági „költő" művei csak az adott közös-