Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
Az Avas topográfiája és toponímiája a XIV-XVII. században (Gyulai Eva-Tóth Péter)
Papszer Az Avas helynevei között a Papszer is első megjelenésétől folyamatosan jelen van a forrásokban. A legelső oklevelekben már mint Papszer utca (piatea Papszer) jelenik meg. A piatea településföldrajzi fogalom, házakkal beépített területet jelöl, vagyis a Papszer kezdetektől a lakott hely egy részét jelenti. Első említése Miskolc urbáriumában jelenik meg, a Tóth utca és Pece zsellérsorával együtt 53 zsellérházat jegyeznek fel itt. 71 Az urbárium megjegyzése szerint az itt élő zsellérek kötelessége, hogy „az egyház és a plébános szükségletére szolgálnak" (ii serviunt ad necessitatem ecclesiae et plebani). A város felőli hegyoldal kitüntetett helyén, a templom felé vezető úton húzódó házak elnevezése az itt élt zselléreknek a város társadalmában betöltött szerepére, az egyház javainak a művelésére utal. A sor, oldal, rész, sőt utca jelentésű szer 72 nem csak itt jelenik meg Miskolc toponímiájában, hiszen a Középszer és Alszer mint szőlőhegyek igazolják, hogy a miskolciak környezetük lakott és művelt helyeit is illették ezzel a kifejezéssel. Ismert a Pece-szer és a 17. századi jegyzőkönyvekből az Egyházszer, sőt a Tibótszer elnevezés is Miskolc többi zsellérutcájára. 1563-ban I. Ferdinánd oklevele 73 határozza meg pontosabban a zsellérek kötelezettségét: „régi és mindmáig megőrzött szokás szerint Miskolc város összes zsellére - a Tót utcán és Papszeren, valamint a Boldogságos Szűz itt alapított plébániája körül lakozók mindig az itt lévő Szent István és Boldogságos Szűz plébániaegyházának hasznára és szükségleteire szokta szolgálatait és járadékait megadni" (in plateis Tóthutcza et Papszer). Az itt letelepített zsellérek, a kortársak szavával „jobbágyok", fontos kötelessége volt a hegy lábánál, a Szinván - a hegy és a fő utcához tartozó jobbágytelkek, „kötelek" természetes határán - épült papmalma rendbentartása. 1627-ben Miskolc város jegyzőkönyve így fogalmazza meg a zsellérek feladatát 74 : „A prédikátor malmának állapotja Miskolcon eleitől fogván így volt, hogy az derekas építését, házát, hajazatját, kő padját városul építették, az gátlását az jobbágyok tötték, az Pap szeresiek és Tót utcaiak, az malomköveit közbül vötték és hozták, gerendelt, silib fát azon szerént." A jegyzőkönyv tanúsága szerint a Papszer melléknévi formája a papszeresi. Az idézett források mind együtt említik a Papszert és Tót utcát, így ez az utca nem lehet azonos a Domby-féle - 1817-es - térkép Tót utcájával, mivel az a Pece körül van. A Tót utca is jobbágytelkeken kívül eső zsellértelkek helye volt, ahol a város tanácsa engedélyezte a letelepedést. Ennek első nyomát a Városkönyvben találjuk 1589-ben. „Az Tót utca végében, az mely házat csinált Varga Demeter másképpen Aszalós, engedte az város így megcsinálni a házat, hogyan az Tót utcabeli jobbágyok közé, a plébánossághoz szolgáljon és adót adjon, aszerént, mint az többi Tót utcabelieknek kötelessége." 75 A bejegyzésből kiderül, hogy a zsellértelkeken való letelepítés, azok adományozása a város önkormányzatának joga volt, mind a Papszer és a Tót utca, mind pedig az újvárosi zsellérsor esetében. A letelepített zsellérek ennek fejében vállalták az egyház szolgálatát. A Papszer és a Tót utca szoros kapcsolatára mutat a város jegyzőkönyvének 1637-ből való adata is 76 : „Szőlősi Szabó Istvánnak adtunk egy házhelyet papszeresi Tót utcában, mely puszta házhelynek szomszédja délről Bihari György háza, napnyugatról penig szomszédja az Takács István háza." Ez a bejegyzés arra enged következtetni, hogy a Papszer és a Tót utca földrajzi közelségben is volt, s ez csak úgy lehet, ha a Tót utcát a templomtól keletre keressük, amely így valószínűleg a későbbi Toronyalja utcával azonos. 1702-ben a Kötelkönyvben már nem szerepel a Tót utca, csak a Pap szeressi és
