Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
Az Avas topográfiája és toponímiája a XIV-XVII. században (Gyulai Eva-Tóth Péter)
pelt titulus itt nem az ispotályra vonatkozik, hanem az azt környező zsellérlakásokra, vagyis a város lakott részének megjelölésére szolgál: „Mindszentb utca - Az ispotályhoz tartozik, 22 zsellérház van rajta. Ezen ispotály szegényeinek gondozását két polgár viseli, akik minden évben kötelesek számadást adni az ispotály bevételeiről" (Piatea Mindszentb: Haec pertinet ad hospitale et continet domos inquilinares 22). A Mindszent utca nemcsak az itt élő szegregáció, zsellérnegyed egyik első említése, hanem magyar neve megőrizte azt a nyelvtörténeti adatot, hogy a Mindenszentek mint eredeti megnevezés már a 16. században is röviden Mindszent-nek hangzott. Ez a jelenség egybeesik azzal, hogy középkori eredetű helyneveink is a -mindszent utótagot viselik. A Mindszent piatea összefüggő házsort jelent, mint a szövegből kiderül, zsellérházak sorát. Az 1950-es években felfedezett Mindszent-térképen 67 1777-ben már 80 körül jár ezeknek a zsellértelkeknek a száma. Az itt lakó zsellérek - ez a terület nem tartozván a város jobbágytelek-állományához - valószínűleg az ispotály számára dolgoztak, annak földjeit, szőleit művelték. Az urbárium meghatározása - „az ispotályhoz tartozik" (pertinet ad hospitale) - ezért nemcsak topográfiai, hanem gazdasági-társadalomtörténeti megjelölés is. A mindszenti egyház-ispotály és a hozzá tartozó zsellértelkek ezért is alkothatnak majd a 18. századtól - a munkácsi görögkatolikus püspökség tulajdonaként - Mindszent néven külön községet, elválva ezzel a koronauradalmi igazgatású Miskolctól. A tapolcai apátság pusztulása után a tapolcai uradalom és a mindszenti ispotályos egyház, illetve zsellérnegyed összekapcsolódásának, azaz Mindszent község kialakulásának történeti háttere még kellően nem tisztázott, de a terület középkori különállása nem vitatható. Ezt erősíti, hogy a 16. század közepi királyi adólajstromokban 68 is külön szerepel Mindszent, így például 1544-ben 3 forintot fizet, ugyanannyit mint a másik zsellérsor, a Boldogaszszony utca. Hogy a Mindszent ispotályhoz tartozó terület a zsellérnépesség Miskolc városszerkezetében és társadalmában egyaránt meghatározott helyet foglalt el, topográfiailag is igazolható. 1562-ben Szeraffin Kristóf kéri az uralkodót, 69 hogy erősítse meg a miskolci polgárok azon döntését, hogy egy bizonyos kertecskét (hortulus quidam) házához csatolnak, mely kertecskének nyugati szomszédja a Mindenszentek utcája/városrésze (ab occidente ex vicu Omnium Sanctorum) délről pedig a lelkész kertje (a meridie hortus) parochi). A vicus szó utcát, házsort, helységek összefüggő lakott részét jelenti, de a középkorban községek megjelölésére is szolgált. Jelen esetben nemcsak házak sorát, hanem összefüggő települési egységet is láthatunk benne. A zsellértelkek társadalmi vonatkozásai mellett az itt lévő kertekben folytatott gazdálkodás is lényeges adalék lehet a város gazdaságtörténetéhez. A beltelkeken és azok mellett kihasított kertecskékben folyt termelés jórészt feltáratlan még a kutatásban. Hogy Mindszent határán húzódtak ilyenek - s valószínűleg a mindszenti zsellértelkek mellett is -, igazolja az alábbi városkönyv adat: 70 „1588. esztendőben április 19-én. A Tót Antal Márton háza végéből avagy kertjéből - ki Mindszentre függ, az Bakos András kertjével átellenben vagyon - vötte volt meg egy darabot mindszenti Szabó Péter". A „Mindszentre függ," „mindszenti" helymegjelölések egyértelműen bizonyítják, hogy a középkori ispotályos egyház patrociniuma a 16. század második felére mix földrajzi név, a kortársak a város egy meghatározott részének megjelölésére használják.
