Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas topográfiája és toponímiája a XIV-XVII. században (Gyulai Eva-Tóth Péter)

3. kép. Miskolc térképe a 18. század végéről (1781?) Mindszentek ispotályos egyházának oltárigazgatóságáról" is (rectoratum hospitalis ecclesie Omnium Sanctorum extra idem oppidum fundatae). A középkori város jellemző intézménye: az ispotály más helységekben is a lakott terület szélére települt. A mai Avas keleti lábánál fekvő - később külön községgé vált - Mindszent a középkori város fontos intézménye, a szegények, betegek, elesettek ápolására alapított kórház - egyben oltárigazgatóság - volt. A speciális egyházi intézményt a város lakott területének határán építették az - ismeretlen - alapítók, ott, ahol a középkori város házai, utcái megszakadtak és a kültelkek, pertinenciák (rétek, szántók, legelők) kezdődtek. A város vége, a városon kívül a beltelkek és a jobbágygazdálkodás színterének, a Kötelkönyv szóhasználatával „pertinentialis földeknek" találkozását, határát jelenti. Fundusok (beltelkek házakkal) ezen a ponton túl (keletre és délre) már nem feküdtek. A Mindenszentek titulusát viselő ispotály - oltára és igazgatósága révén - egyházi objektum volt, Csabán malma, Miskolcon szőlei, a környéken földjei, mint javára tett adományok jelentették birtokait. A 16. században a miskolci jobbágy kérvények is említik a Mindenszentekről elnevezett ispotályt vagy szegényápoldát (hospitalis seu xenodochii Omnium Sanctorum vocati), ahol nyomorékokat, szerencsétleneket, szegényeket, süketeket, bénákat ápoltak.

64 A kórház intézménye a Mindszenti templom 18. század eleji megépítése után is megmarad, így az Avas másik egyházi intézményéhez, az Avasi templomhoz hasonlóan őrzi kontinuitását a középkortól kezdve. A Mindszent név magyar nyelven az 1540-es években a királyi adólajstromokban,

65 majd 1563-ban Miskolc urbáriumában jelenik meg először.

66 Az addig csak latinul szere-