Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas ábrázolása a hazai tájfestés tükrében (Goda Gertrúd)

8. kép. Tornán Kálmán: Fiscber-féle pince 9. kép. Bartus Ödön: Avasi torony, 1921 jól rajzoló, festeni szerető kismestert mutat ugyanúgy, mint a többi miskolci akvarellista munkája. A nemzeti művészethez, a legkiválóbb hazai táj- és városképfestészethez a miskolci Művészteleppel sikerült a városnak kapcsolódnia. Trianont követően az 1920-as években már pezsgő szellemi élet volt itt, s nyaranta a Képzőművészeti Főiskola hallgatói mestereik irányításával az egykor Egry-féle vízgyógyintézet épületeiben, s annak Avasra nyúló parkjában dolgoztak. Természet utáni tájképeik a nagybányai plein air hagyományoknak megfelelően születtek, ök az Avas természeti szépségét, s nem a kisvárosias hangulatát kutatták. A Dudujka ligetes Hejő partja felől tekintettek a szőlőhegyre, s nem tartották fontosnak, hogy a táj beazonosítható legyen, az ott épített kilátóhoz és pincékhez csak azok funkciója szerint zarándokoltak. A telepet vezető Benkhard Ágost tájfestészeti elveivel már 1933-ban megismerkedett Miskolcon Csabai Kálmán, s későbbi mesterével, Burghardt Rezsővel együtt a napfény festői megragadására törekedtek. Csabai le is telepedett a városban, s szeretettel dolgozta fel annak tájképi részleteit. A pillanat atmoszférájának megörökítése jellemzi munkáit akkor is, amikor a szépen kialakított parkot, az avasi villasorokat, vagy a gigászivá növő vasgyárat festette meg nagy rálátásból.

23 Az Avas nemcsak tárgya sok képnek, hanem mint kilátóhely gyakran a Miskolcról készült művek kiindulási állomása. Erre egy szép példa a Papszer fölötti nyiladékból kitekintő Imreh Zsigmond-pasztellkép (10. kép). Az előteret a gazdag variációjú akácos juharok uralják, a középtérben a Szinva két oldalának karakteres épületei ismerhetők föl, -sa levegőperspektívát visszaadó pasztellkép távlatát a párában feloldódó Alföld szolgáltatja. Imreh képes volt a pasztellképein a plein air elvek szerint úgy alkotni, hogy egyúttal