Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas-észak rendezésének ötven éve (1880-1930) (Zimányi Katalin)

nak figyelmét a gazdátlan vagy elhanyagolt pincékre, melyek a kisajátítás útjában álltak, s kötelezték a gazdákat a rendbehozatalra. A felhívásnak lett némi foganatja ugyan, de az Avas ettől még nem lett szebb.

4 „Elhanyagolt. Ennek egyrészt a lakosság az oka, másrészt a városi hatóság, melynek feladata lenne direkt eszközök által a közönség figyelmét ezen szép helyekre vonni... az Avast tündéri hellyé lehetne alakítani,... ha meg volna hozzá a jóakarat... Az utakat belepi a dudva és bojtorján,... gondozatlan a temető..." -írja Fächer Dávid 1888-ban. A sajtóbeli és képviselő-testületi nyomás végül is megtette hatását. A Városházának ugyan nem volt pénze továbbra sem, de segítségére sietett a helyben állomásozó Albori altábornagy utászcsapatával, Musitzky Lucián százados vezetésével. Musitzky neve akkor már közismert volt városunkban. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a Népkert létrehozatalában. Embereivel elvégeztette az alapvető tisztogatási munkákat, a gyomtalanítást és a földmunkákat is. Új utakat vágtak, a régieket kiszélesítették, lépcsőket készítettek és platókat képeztek ki azokon a helyeken, ahonnan a legszebb kilátás nyílt a városra. Az utakat ki is kövezték, vízlevezető árkokat is kialakítottak, bokrokat és fákat ültettek. Az Avas-tetőre jávorfák kerültek, a lejtőre fenyőfák. Ahol az szükségesnek látszott, az utak szélére festett tölgyfa korlátok kerültek. A tetőt Horváth-tetőnek nevezték el, mivel Horváth Lajos országgyűlési képviselő 1000 Ft-os adománya tette lehetővé a rendezési munkálatok megkezdését. A főbb utak a következő neveket kapták - szintén nem érdemtelenül: Albori út, Melczer út, Lévay út, Soltész út. A pihenőhelyek, vagyis platók női neveket kaptak, úgymint: Erzsébet-, Teréz-, Zsófika-, Anna-, Agnes-, Lili-, Margit-, Mariska-pihenő. A munka gyorsan és látványosan haladt, további lelkesedésre sarkallva a város- és Avas-rajongókat. Felügyelő bizottság alakult a gondozás, fenntartás és továbbfejlesztés irányítására. 1890-ben Musitzky századost a város díszpolgárává avatták a Népkert és az Avas kialakításában szerzett érdemei elismeréséül.

5 A '90-es évek elején még tartott a lelkesedésből egy darabig, majd szép lassan megcsappant. Musitzkyt elvezényelték Miskolcról, az időjárás változásai pedig minden évben megrongálták parkjainkat, karbantartásra alig futotta a Városháza költségvetéséből. 1900 tavaszán már áldatlan állapotokról írt a sajtó:

6 „Az oda vezető lépcsőt, mely már eddig is valóságos Golgota-út volt a magasba, nemcsak nem cserélték fel rendes, jól járható lépcsővel, mely az Albori útig vezetett volna a Palóczy-síremléktől, hanem azt a másfél lépésnyi macskakövekből összetákolt, Wölk nevét megörökítő, lépcsőnek csúfolt feljárót akkor is csak félig-meddig javítják ki, mikor egy negyedrészét a záporeső elmosta, ... az ülőhelyek egy részét elvitték, ellopták, a falépcsők, melyek az Albori úttól a Szinayféle pinczesor felé vezetnek lesüppedtek, inognak, az évekkel ezelőtt alkalmazott korlátoknak se híre, se nyoma, a Dudrovits-féle mulatóhoz vezető út hepehupás, az oldalakon alkalmazott deszkázat elkorhadt, a fák nyesetlenek" stb., stb. vég nélkül sorolja panaszait a cikk írója a Borsodmegyei Lapok hasábjain. Az újságíró hálásan emlékezik meg Kun Kálmánról, akinek áldozatkészsége folytán az Avas szépítői oly sokat tehettek, akinek nevéhez fűződik az avasi őrszem lakásának megépíttetése. Ám egyetlen ember jóakarata és nagylelkűsége nem lehet elég az egész hegyoldal rendben tartására. À sajtó gyakori támadásai és a képviselők sokszori sürgetésének eredményeképpen végül is a Borsodi Bükk Egylet felvállalta az Avas ügyét is. Kezdeményezését mindenki örömmel fogadta és megnyugtatónak találta. Az egyesület elhatározta, hogy kidolgoz egy konkrét tervet az Avas rendezésére és azt a város képviselő-testülete elé viszi. Az el-