Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az Avas-észak rendezésének ötven éve (1880-1930) (Zimányi Katalin)

készült terv valóban tárgyalási alapként szolgált aztán - mégpedig több évtized múlva is -, mert kivitelezésére csak igen lassan került sor: 1. összefüggő, nagyobb területű közpark létrehozását tűzték ki célul, s ehhez több kisajátításra, telekvásárlásra volt szükség; 2. le kellett bontatni az avasi templom alatt levő viskósort, hogy az Erzsébet tér felől a rálátás szebb legyen; 3. Rákóczi emlékére kilátótorony építését tervezték az Avas-tetőre; 4. elvi határozatot hoztak az avasi temető megszüntetésére nemcsak esztétikai, de higiéniai okokra is hivatkozva; 5. egy helyett három avasi rendőr beállítását szorgalmazták, a megrendült közbiztonság helyreállítása érdekében. A tervezet az évek során részleteiben módosult ugyan, de alapjában véve évtizedeken át mint megvalósítandó cél lebegett a városszépítők és Avas-szeretők szeme előtt. A végrehajtásra, kivitelezésre egyáltalán nem tudták előteremteni a pénzt. A Borsodi Bükk Egylet a várostól várt 20 000 korona hozzájárulást, a város a lakosságtól várt nagyobb összegű felajánlásokat. Az Egylet megunva az eredménytelen várakozást, megkezdte az adományok gyűjtését. 1904. február 25-én végre a város közgyűlése is napirendre tűzte a kilátótorony megépítésének ügyét. Az ülést, melyen a hozzájárulást a pénzügyi bizottság javaslatára megszavazták, Szentpáli István polgármester vezette le. A 7. napirendi pont volt a nagy Rákóczi emlékére emelendő avasi torony ügye. A város képviselő-testülete jóváhagyta, hogy a Horváth-tetőn állítsák fel, s megszavazta a hozzájárulás összegét is. A városon kívül a megye anyagi segítségét is sikerült megkapni, valamint az önkéntes adakozás is új lendületet vett. A Bükk Egylet a rendezési munkálatok új, részletes terveinek elkészítésével Singer Samu mérnököt bízta meg, aki hamarosan benyújtotta térképeit, fényképeit és terveit az Avasrendező Bizottságnak. A tervek alapján - az adományokból - fenyőcsemetékkel ültették be minden lehető helyen az Avast. A faültetésen kívül azonban már csak az utak kaviccsal történő feltöltésére maradt pénze a bizottságnak, semmi egyébre. Az Avassal kapcsolatos elégedetlenség újabb hullámot vetett 1905-ben:

7 „Se az utak, se a növényzet nem lehet tehát gondozott s czivilizácziót mutató. Világítás nincs. Környéke elhanyagolt... Hogyan fest a hegy lába? Ódon, a hegy szépségeinek teljes kibontakozását gátló épületek rontják a harmóniát és teszik lehetetlenné, hogy az Avas e lejtője megfelelő díszbe öltözhessek, úgy, amint évek óta - csak papíron, de tervezgetjük." 1906—1907-es években, amikor báró Vay Elemér volt a Borsodi Bükk Egylet elnöke, Kühne Adolf az ügyvivő alelnöke és Weidlich Pál a másodelnöke, Rákóczi hamvainak hazaszállítása aktualizálta a kilátótorony ügyét, s újra az Avasra fordította a közfigyelmet. Az Ellenzék c. újság vezércikkben támadta meg és tette felelőssé az áldatlan állapotok miatt az Avasrendező Bizottságot:

8 „Az Avasrendező bizottság... úgy látszik, régen kikapcsolta programjából az eredeti, a tulajdonképpeni célt, az Avasrendezést. Üléseznek, üléseznek. Annyi mindent beszélnek. Hetet-havat összehordanak. Terveket, légvárakat és légtornyokat építenek... A bizottság nem rendezi az Avast. Elhanyagolja. Megcsalja. Kerüli. Sőt, talán undorral gondol reá..." Mindenesetre a kiültetett facsemeték - kellő gondozás hiányában - nagy része kipusztult, helyükre semmi nem került. Az időjárás okozta károk helyreállítása nem történt meg. 1907 júliusában az Avasrendező Bizottság új elnököt választott, Karánsebesi Rácz Jenő személyében. Az ő irányításával és szervezésében készült az új, terjedelmes, alapos