Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az avasi református temető (Dobrossy István-Kárpáti László)

kulcsait. A papíron, amelybe a kulcscsomót göngyölték, a következő felirat olvasható: „Palóczy László sírboltja ajtajához tartozó 2 darab, koporsójához tartozó 3 darab és az emlékmű rácsozatához tartozó 1 darab összesen 6 azaz Hat darab kulcs. Beadta veje Koncz József úr 1879. jan. 23-án." A levéltárban őrzött, s két dobozban összeválogatott Palóczy-hagyatékban találjuk azt a gyászjelentést, amelyből megtudjuk, hogy Palóczy Judit férje volt Kotz és nem Koncz József.

5 A Palóczy-hagyaték nem teljes, mert a család az emléktárgyakat eladni kényszerült. Soltész Nagy Kálmán polgármester jóvoltából az 1832/36-os országgyűlésen kapott aranyozott serlege, majd a vármegyétől kapott arany tolla a múzeumba került. Az a szürke márvány emléktábla pedig, amelyet az 1861-es országgyűlés képviselői készíttettek, s melyen „A haza háláját kiérdemelte" felirat, az országgyűlés határozata áll, 1864-től látható az avasi templom belsejében, díszes helyen befalazva. Szemere Bertalan (1812-1869) és Szemere Attila (1859-1905) síremléke Szemere Bertalan a szabadságharc idejének belügyminisztere, majd Kossuth kormányzósága idején miniszterelnök, akinek Borsod vármegyéhez és Miskolchoz fűződő kapcsolatai nemcsak érzelemdúsak, hanem fontosak és hasznosak voltak, 1869. január 18-án halt meg Budán a Schwartzer gyógyintézetben. Már másnap eltemették, de két évre volt szükség ahhoz, hogy kívánságának megfelelően visszakerüljön végleg Miskolcra, az avasi domb oldalába. Naplójában végrendelkezés-szerűén fogalmazza meg „Bárhol éljek, nyugodni a haza földjében szeretnék. Ott van a diósgyőri völgyben egy domb; ott vágytam pihenni az élet után."

6 Szemere Bertalan emlékét Miskolc város közgyűlése jegyzőkönyvbe iktatta halálának másnapján (ill. temetése napján) 1869. január 18-án: „...hazafiúi tettekben gazdag életének egy részét körünkben töltvén, tevékenységének ma már emlékei gyanánt szolgálnak több közhasznú Városi intézeteink mellyek általa hozattak létre. Halálát ...nekünk gyászolni hazafiúi kötelességünk lévén, elhunyta miatti bánatos fájdalmainkat jegyzőkönyvileg indítványozá megörökíteni... " A jegyzőkönyvi méltatás szép megfogalmazása szerint „Dicső életének nagy része a' mienk vala, ma már egész múltja a' története." A miskolci méltatás záró mondata így hangzik: „Néhai Szemere Bertalan Városunk a' hajdan legnagyobb országgyűlési képviselője elhunyta miatt mély bánatunkat ezennel jegyzőkönyvileg meg örökítjük, mint a Magyar haza egykori dicsőségének emlékezete, nem csak városunk de az egész nemzet örökét. Béke hamvaira."

7 Budáról történő hazaszállításának részleteit a Vasárnapi Újság 1871. 239. számából ismerhetjük meg Szemere Bertalan hamvainak áttétele címmel. Miskolc város jegyzőkönyve annyit jegyzett meg, hogy a város a hazaszállításhoz megrendelt egy gyászlobogót.

8 Borsod vármegye 1871. április 4-i közgyűlésén elhatározta, hogy május elsején rendkívüli közgyűlést tartanak, majd ezt követően kerül sor a hamvak díszes újrahantolására. A sírhelyet az avasi domb oldalában, s érthetően Palóczy László emlékhelyéhez közel jelölték ki. A vasútállomásról először a vármegyeházára vitték, majd a jegyzőkönyv leírása szerint „Itt csatlakozott a menethez a főispán és a megyegyűlés tagsága, megszakítva a közgyűlést. Az avasi temetőbe velük ment a város főbírája, a családok, a honvédség, valamint a császári és királyi hadsereg helyőrségének tisztikara. A lakosok ezrei