Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az avasi református temető (Dobrossy István-Kárpáti László)

12. kép. Szemere Bertalan és Szemere Attila síremléke lepték el a környező dombokat. A koporsót a városi és megyei tisztviselők a vállukon vitték fel a dombra"

9 (12. kép.) Szemere Attila Japánt, Kínát, Indiát éppúgy megjárta, mint Nyugat-Európa országait. Jogász, közgazdász, politikus, újságíró szakmákkal egyaránt foglalkozott. 1896— 1901 között Miskolc egyik kerületének országgyűlési képviselője volt (Herman Ottóval szemben lett győztes). 1905. július 22-én szívroham végzett vele, Budapesten temették el.

10 A nekrológok egyikeként a Vasárnapi Újság így méltatta: „Nagy, bár sok tekintetben egyenetlen tehetség, ritka szellemes, sokat látott, tanult és sokat próbált ember szállott sírba, egyike politikai és írói világunk legeredetibb egyéniségeinek."

11 Halálát követően a miskolci sajtó lassan elfelejtette, s így igazi hírnek számított, hogy hamvait 1925-ben, halálának 20 éves évfordulóján Miskolc hazahozatja az Avas oldalába, s apja sírjába hantolják el. Ekkortól nyugszik a két Szemere, Palóczy és Horváth Lajos szomszédságában. Temetéséről a Miskolci Napló a következőkben számolt be: „Ma délelőtt kibontották Szemere Bertalan családi sírboltját és délután három órakor helyezték el benne Szemere Attilát, aki felett a gyászbeszédet Enyedy Andor ref. lelkész mondta, míg egy tárogatós - egykorú kívánsága szerint - régi kurucnótákat jászott a sír felett. ...Messzesírtak bele az őszi hervadásba a kurucnóták bánatos melódiái... Szemere Bertalan fia megtért pihenésre édesapja mellé..."

12