Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az avasi református temető (Dobrossy István-Kárpáti László)

Debrecenbe, Pestre és Szegedre is követte) kötél általi halálra ítélték, de (elsősorban korára való tekintettel) kegyelmet kapott. 1861-ben a 78 éves, már csaknem kizárólag az egyház és saját ügyeivel foglalkozó politikust a város Vadnay Lajossal ismét képviselővé választotta. Palóczy úgy köszönt el a várostól, ha az országgyűlésen meghal, hozzák haza és hamvait Miskolcon temessék el. Az országgyűlést ő nyitotta meg, mint korelnök, s ahogyan azt megérezte, néhány napi betegség után meghalt. A Pesti Naplóban Arany János így búcsúzott tőle: „Menj fáradt veterán! egy nemzet látta halálod, Kézben fegyverrel, harczon elesni dicső!" A pesti gyászszertartás után húsztagú miskolci delegáció kísérte, ill. hozta Miskolcra koporsóját. Szováti Lajos 1861-ben megjelent munkájában a megérkezés utáni eseményekről a következőkben számolt be: „A gyászünnepély további részlete az avasi nagy templomban, hová a dicső hamvak egy nagyszerű sírbolt elkészítéséig eltétettek, vala folytatandó... A Piacz utca, Avas-hegy és nagy templom part környéke mozdulatlanságig meg vala rakva néppel. Ez a templom is gyászba borítva s a nagy halott czimerével sűrűn vala ékesítve." Még ez év november 12-én a templomból a koporsót végleges helyére, „az egyház keleti része közelében készült sírboltba" hantolták el.

3 Már ekkor eldöntötték, hogy a sírra emlékművet állítanak, de erre csak 1869-ben került sor (//. kép). A napjainkban látható szürke gránit emlékkövet Wasserburger Antal bécsi kőfaragó készítette. A 600 mázsányi tömböket vasúton szállították Miskolcra. A dombormű Vay Miklós szobrászművész alkotása. A síremléket egykor vaskerítés védte.

4 A megyei levéltár mind a mai napig őrzi a sírbolt ajtajának, a koporsónak és az emlékmű rácsozatának 11. kép. Palóczy László síremléke a temető Apostol Pál püspök útjával