Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Az avasi egyház műkincsei (Fügedi Márta)

6. kép. Kókuszdió serleg, 17. század 7. kép. A miskolci csizmadia céh által adományozott áldozó pohár, 1750. semminemű közit és jussát Ecclésiánk tovább fen nem tartya, hanem áztat sokszor megnevezet N. Ecclesiara inperpetum transferallya..." A fentiek alapján tehát megállapítható, hogy a 17. század második felében Kassán készített szépmívű tál először zálogba került Miskolcra, majd a szorult helyzetben lévő kassai eklézsiától véglegesen megváltották, s Négyesi Szepessy János - feltehetőleg a korábbi feliratot eltávolíttatva - vésette a saját adományozását megörökítő szöveget középre. Az ott olvasható 1733, valamint az iratokból kivehető 1738-as évszám közötti ellentmondás, mely szerint Szepessy János már a végleges megváltás előtt belevésette volna a tálba adományozását, még magyarázatra vár. Megőrződött az avasi egyház edényei között egy különleges kókuszdió serleg is (6. kép). A tárgy nem szakrális edény típus, díszserlegnek készült a 17. században. A nagy földrajzi felfedezések után vált divattá, hogy a távoli országok egzotikus terményeit, tárgyait, pl. a kókuszdiót, a strucctojást, a kagylót aranyba és ezüstbe foglalva díszedénynyé alakították, s ezek nagy népszerűségnek örvendtek. Mint korabeli nag/rabecsült tárgyak, így kerülhettek nemes adományokként egyházi használatba. Hasonló kókuszserlegeket mutat be Takács Béla a Szabolcs megyei fábiánházai egyháztól. Megjegyzi ugyanakkor, hogy a hívek idegenkedtek ezektől az edényektől, mert szűk szájuk miatt alkalmatlanok voltak az ivásra, és tisztításuk is gondot okozott.

16 Az avasi egyház kókuszserlege 22 cm magas, talpa és a kókuszt tartó kosárrésze tagolatlan gerezdekkel díszített, amelyen négy-négy plasztikus emberfej, kisméretű herma is látható. Szára gazdagon díszített, öntött, vésett, balluszteres, és középső, enyhén kihajló peremén három stilizált halfigura támasztja a talpszerű, gerezdes kosárrészt,