Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

A kötet ajánlása. Az Avas kutatásának története (Dobrossy István)

a haranglábbal, Palóczy és Szemere síremlékével, valamint a temetőkerttel 1886-1911 között megjelent ötkötetes várostörténeti monográfiájában, tudományos megalapozottsággal először Szendrei János foglalkozott.

4 Mindaz, amit az Avas növényzetéről és állatvilágáról az első kötetben leír, száz év elteltével, s napjaink állapotával összehasonlítva nemcsak e tudományággal foglalkozók számára jelent sokat, hanem tanulsággal szolgál napjaink városlakóinak is. A monográfia ötödik kötete 1911-ben jelent meg, s külön fejezetet szentel az őskőkorkutatás legújabb eredményeinek. Az ún. Bársony-házi szakócák előkerülése (1891) után erőteljes figyelem irányult az Avasra is. Leszih Andor és Gálffy Ignác hasonló leletfeltárása után 1905-től Herman Ottó, majd egy szakmai vitát eldöntendő, Papp Károly geológus tollából született értékes feldolgozás.

5 A tudományos kutatómunka szervezése és irányítása a következő évtizedben a Közművelődési és Múzeum Egyesület elnöke, Gálffy Ignác nevéhez kötődik. Az 1880-as évektől kibontakozó Avas-rendezési, elsősorban az idegenforgalom céljait szolgáló koncepció kidolgozása és megvalósítása pedig a Borsodi Bükk Egylet és az Avasrendező Bizottság elnöke, Tury József munkásságát állítja középpontba. Ez két irány, egyik a tudomány szolgálatában, amely a különböző szakterületeken publikációkban öltött formát, a másik az ún. Avas-koncepció az idegenforgalom szolgálatában, amely jelentős sajtótörténeti anyagegyüttest produkált. Ez utóbbi napjaink kutatói számára nagyon sok esetben forrásértékű anyagnak bizonyult. Az Avas koncepció, azokon a területeken, ahol csak részlegesen is megvalósult, elősegítette a tudományos kutató és feltáró munkát. Erre szép példát szolgáltatnak az avasi templom renoválási, restaurálási kísérletei az 1941-es, de főleg az 1976-82 között végzett ásatási és felújítási munkálatok. Hasonlót tapasztalunk az avasi kilátók esetében is. Az Avas-kutatásnak jól kirajzolódó területe az őskőkor kutatása. Herman Ottói és Papp Károlyt követően Hillebrand Jenő 1928-ban és 1929-ben megjelent tanulmányai hoznak új eredményeket.

6 Hosszú szünet után 1975-ben Tóth Lajos újra felveti az Avas őskőkori problémáit.

7 Néhány évvel később Simán Katalin publikálta a kovakőbánya feltárásának eredményeit.

8 Ezt követően Ringer Árpád bukkant új lelőhelyre a Tűzkövesen, feltáró munkái jelenleg is folynak. A Bársony-házi lelet előkerülésének századik évfordulójára nemzetközi tanácskozás emlékezett Miskolcon, s természetesen megfogalmazódtak a további kutatások célkitűzései is. Másik szakterület a földtani viszonyok kérdésével foglalkozott. A század első évtizedét követően az 1930-as években került ismét a kutatások előterébe. Mindez összefüggött az akkori nagyarányú pincebeomlásokkal. Okaira magyarázatot a történész Marjalaki Kiss Lajos adatait is felhasználva Schréter Zoltán talált, 1933/35-ben publikált munkájában.

9 Folytatásként tekinthetjük Miskolc építésföldrajzi atlaszát, s annak magyarázóját, amely egy munkaközösség tevékenységének eredményeként 1979-ben látott napvilágot. Ennek az Avasra vonatkozó tanulságait a munkaközösség egyik tagja, a kötetben is szereplő Hajduné Molnár Katalin összegezi. Az Avas történetének sokoldalú kutatója, z Szendrei János monográfiájában megfogalmazottak elemzője, kritikusa és továbbgondolója Marjalaki Kiss Lajos (1887-1972) volt. Munkássága érintette az avasi templomot és a torony témakörét,

10 elkötelezett kutatója volt a református egyház történetének,

11 de személyes barátsága kapcsán szólt a vendéglátásról, a pincézésről s mindezt Móra Ferenc kapcsán.

12 Egyháztörténeti kutatásainak is továbbgondolója, e témakör elemzője kötetünkben Deák Gábor, Az Avas irodalmáról, s így természetesen Móra Ferenc miskolci kapcsolatairól Porkoláb Tibor készített összegező tanulmányt.