Végvári Lajos: Szalay Lajos (Miskolc, 1990)
összegezik Szalay művészetének alakulását. Érezteti azt a szemléletmódot, melyet a második nagybányai nemzedékhez tartozó művésztanára, Benkhard Ágost alapozott meg benne. Ennek lényege a hitelt érdemlő rajztudás, a mesterség imitativ eszközeinek birtoklása. Ez az alapállás késztette arra, hogy a természetutánzó rajz mestereit, elsősorban Szabó Vladimírt ifjúkora elérhetetlen példaképének tekintse. Megfelelő hangsúlyt kap ebben az interjúben Picasso művészetével való megismerkedésének élménye. Az is kikövetkeztethető, hogy ez a tapasztalat vezette el az új utakon járó Hincz Gyula grafikai munkásságának értékeléséhez. Szalay nem tagadta meg sohasem ifjúkori ideáljait: ma is tisztelettel beszél róluk, holott számos vonatkozásban felülmúlta őket. A tisztelet összefér nála a bírálattal is. E sorok írójának világosan megfogalmazta, hogy ezek az egykor elérhetetlen csillagoknak látszó művészek - hol és miként feneklettek meg. A tőlük való elhatárolódás segítette hozzá, hogy meghatározza a maga választotta út határvonalatait. Szalay sohasem tagadta meg főiskolai rajzainak alapvető sajátosságait. Hatvan éven át képviselte azt a nézetet, hogy a természet a művészet tanítómestere. Talán senkire sem állnak olyan pontosan Goethe gondolatai a művészet és a természet viszonyáról, mint Szalayra. Ez a vélemény így hangzik: „A műÉletrajzom (Főiskolán 1927-36.) 1966. / vész a természet ura, egyszersmind szolgája. Szolga abban az értelemMy biography / Ma biographie / p. tus (21 x24 h e n, hogy a művésznek utánoznia kell a természetet abból a célból, hogy cm) Magántulajdon. megértsék, de ura abban a vonatkozásban, hogy természeti élményeket gondolatai, érzelmei kifejezésére készteti." 86 Szalay művészetének alakulása ebbe az irányba mutat: ő maga fogalmazta meg, hogy a lerajzolástól, vagyis a természeti források másolásától elérkezett a megrajzoláshoz, arra a szintre, amikor a megfigyelt és megtanult természeti formákat abban az értelemben alakítja át, hogy az ő gondolatait, érzelmeit, vagyis művészi akarását valósítsák meg. Ez a művészeti akarás azonban kétarcú. Az egyik arculat expresszív hevületű, mely nem egyszer a művész dühödt szenvedélyének vetülete. Ezt az indulatos kitörést az önkontroll fékezi le. Szalay egész életén át nemcsak műveivel, de nyilatkozataival is vihart kavart maga körül. A belátás vezette odáig, hogy indulatból fakadt pillanatnyi véleményeit lehiggassza, hogy kijózanodjék. Ezt fejezi ki egyik legérdekesebb rajza. A keresztre feszített Jézus névtábláját (Jézus Nazarénus Rex Judeorum) a Názáreti Jézus a Zsidók királya- rövidítve I. N. R. I. így fogalmazta át: „nem lehet az igazat meg I. R. N. I.". Ez a rajz felett lebegő mondat azt fejezi ki, hogy a művész nagynehezen veti alá magát a társadalmi kényszernek. Vonakodva törődik bele abba, ahogy az emberek a dolgokról vélekedni szoktak. Ez annál fájdalmasabb a számára, mert Szalay mindenféle szociális érzékenysége, a szenvedők iránti együttérzése ellenére éncentrikus, életével és magatartásával a kívülállást, a részt nem vevés magatartását valósította meg. Ez a tény személyiségének egyik legnagyobb ellentmondása: bír lázadni a valóság tényei ellen, de képes egyszersmind meghajolni a tények megváltoztathatatlansága előtt. Ez a magatartása kiterjed népére, magyarságára. Szalay a népével meghasonlott magyarok közé tartozik. Olykor szenvedélyesen ostorozza a
