Végvári Lajos: Szalay Lajos (Miskolc, 1990)
népét, mert nem felel meg elvárásainak! Szalay idealizált képet épített ki magában arról, hogy milyennek kellene lennie a magyaroknak. Ám csalódott bibliai prófétaként azt kérdezi: miért vagyunk mi ilyen hitványak? Ez a kérdése abból fakad, hogy nem képes megbocsátásra, sem a kompromisszumra. Furcsa ellentét, hogy váteszi, Jeremiás próféta siralmaira emlékeztető magatartása ellenére művei nem előre kitervelt, logikusan felépített alkotások. Nála az első, szinte véletlenül papírra vetett vonal határozza meg a művet: ezt fejleszti, építi tovább, mintha a vonal rajzolná tovább önmagát. Ezért bízza magát a kezdő vonalra, mert ez a rajzi alapelem mindig egy belső indulat, egy lélektani állapot kifejeződése. A rajz nála a kézírással egyenlő: egyszerre árulkodó és meghatározó tényező. A „véletlenszerűen" alakuló rajz akkor válik izgalmassá, amikor a művész „megállítja" a vonalakat, felfedezi a bennük rejlő lehetőségeket, s ezeket tudatosítva, „objektiválja" megtölti tudatosan formált jelentésekkel és a nekik megfelelő struktúrákkal. Öreg rabbi / Old rabbi / Vieux rabbin / (Megjelent a Forrás c. folyóirat 1981.1. számában) Ez a kettősség, a spontaneitás és az intellektuális mozzanatok egymásraépülése teszi olyan izgalmassá és többértelmű jelentést hordó kifejezésekké Szalay művészetét. Bár ezek a gondolatok nem olvashatók az interjúkötetben, de a szövegek és a művek tanulmányozása erre a belátásra, értelmezésre serkenti a sorok íróját. 1942-ben sikerült először találkoznia e sorok írójának Szalay Lajossal, majd 1972 óta rendszeressé vált a vele való találkozás. Ez a monográfia úgy jött létre, hogy Szalay Lajos 1988 nyarán hazatelepedett városába Miskolcra, ahol a vezetőség megfelelő életkörülményeket biztosított neki. A művész hazatérése alkalmat adott e könyvnek a megszületésére. Szalay életműve nincs lezárva, mint ahogy értékelése, művészettörténeti helye sem meghatározott. A szerző azt reméli, hogy ez az első, részletes monográfia kiindulásul szolgálhat további munkák megírásához. Művek, írások egész sora szükséges ahhoz, hogy meghatározható legyen sokszínű művészetének jellege. Hiszen olyan alkotó Szalay, aki a legnagyobbakhoz hasonlóan minden megközelítési módnak és minden generációnak mást és mást tud adni. Ez a sokarcúság biztosítja művészetének fennmaradását. Názáreti Jézus a zsidók királya 1976. / I. N. R. I. / (Megjelent Szalay Lajos rajzai Való igaz Bakonyi Péter írása: Végtelen a tenyérben. című albumban. 1980.)