Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN

41. kép. Kocsikast árulók az egri piacon (Bakó Ferenc felv. 1951. NM.) gyékényfonók működtek, s az utóbbiak is vásároztak már a 18. században a gyékényfonataikkal Zemplén és Máramaros felé, valamint Tokaj-Hegyalja településein.

278 Amíg a bodrogközi szakajtók, gyékényből font kanalasok, kenyértartók, lisztes- és tojásoskosárkák elsősorban a környező vásárokon és a szomszédos településeken találtak gazdára, addig a kocsitakaró gyékények elterjedtek Nógrádig és az Alföld irányába is: pl. a gömöri Lice fazekasai bodrogközi gyékénytakarókat használtak szekereikre.

279 A 18. században Tokaj-Hegyalja szőlőiben keresett cikk volt a szőlőkötöző sás, amelyet Szabolcs megye Tisza menti falvaiból vittek árusítani.

280 Itt kell tárgyalnunk röviden a vessző és a vesszőfonatok kereskedelmét, amely - a Felföld és az Alföld eltérő növényföldrajzi adottságai miatt - a két nagytáj között is megfigyelhető. Amíg a Felföld kosárkészítésének alapanyaga a különféle erdei cserjék - elsősorban mogyoró - vesszőiből hasított háncs, szijács, addig az alföldi kosárfonók a folyó menti árterek fűz-, vörösgyűrű- és más fák friss hajtásait használják fel. A Felföld háncskosarait az Alföldre is elhordták eladni, ugyanakkor a Közép-Tisza-vidék vesszőkosarai is eljutottak a Felföldre. Ennél jelentősebbnek tűnik azonban a nagytájakon belüli értékesítés, melyben az egyes vidékek népessége eltérő intenzitással vett részt. A múlt század végén Árva, Sáros, Zólyom, Liptó, Szepes, Hont, Nógrád, Gömör-Kishont, Abaúj-Torna megyék területén is számottevő vesszőfonó háziipar mutatható ki, mégis a Tisza-völgy, ill. Zemplén és Borsod megyék szerepe szembetűnő. Nem egységes a felsorolt megyék ez irányú intenzitása sem: Hont, Sáros, Szepes és Nógrád adatai sejtetnek külső forgalmat, de a többiek is jelzik - a néprajzi adatokkal együtt -, hogy a különböző kosárfélék készítésében biztosított az igények helyi kielégítése, ami bizonyára egyik magyarázata a változatos formáknak, s csupán néhány kosárforma az, amely nagyobb területen is elterjedhet.

281 (Vö. a szállításról szóló fejezettel.) Ilyen - a hátikosarak mellett - a kocsikas, amelynek készítése a 19. század végén Borsod megye Tisza menti térségére koncentrálódik. Igazolják ezt az Északi-középhegység területén végzett 278. Páll István 1986. 159-160. 279. Nemesik Pál 1966. 226. 280. Páll István 1987. 50.; Páll István 1988. 64. 281. Kovács Gyula 1898. 43-52.