Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN

recens gyűjtések is. A vesszőseprű, kézikosár jószerével minden településen készült,

282 voltak azonban intenzívebb területek, amelyek távolabbra is kereskedtek a vesszőkosarakkal: pl. a Közép-Tisza-vidék, Taktaköz, Bükk-vidék, Ipoly-völgy, Sajó-völgy, Csermosnya-völgy és Sáros megye. Az utóbbiak közül különösen híresek voltak Bártfa kosarasai, ill. készítményeik; kelet-európai vándorlásukat, életmódjukat Koma, Ján írta le.

283 Bizonyára nem véletlen azonban, hogy éppen a Tisza mentén újult meg a II. világháborút követően a vesszőipar, s Polgáron és környékén nyugati exportra termelő iparággá vált. Érdemes megemlíteni, hogy Tokajban már a 19. század utolsó harmadában működött kosárfonó iskola, amely új irányokat igyekezett szabni ennek a tradicionális tevékenységnek.

284 Úgy tűnik azonban, hogy a vesszőfonatok - az említett példákat leszámítva- a kistáji termékcsere keretei között maradtak. Az árterek, vízjárta részek számos más anyag gyűjtögetésére is lehetőséget adtak, ám ezek nagyobb része saját fogyasztás céljait szolgálta. (A halkereskedelemről másutt tettem említést.) Csupán jelzem, hogy ennek a gyűjtögetésnek volt sajátos alakja, s a házaló kereskedelemnek is jellegzetes figurája a piócás (nadályos), akinek emléke ma is elevenen él falvainkban és városainkban egyaránt.

285 Nem véletlenül hagytam a téma tárgyalásának legvégére a gyűjtögetett anyagok leggazdagabb rétegét: az erdők kimeríthetetlen növényvilágát, amelyebgyűjtése a Kárpátok vonulatától az Északi-középhegység elődombságáig a tradicionális kultúra elidegeníthetetlen része. Ezek felhasználása, kiélése - a táji adottságoknak és társadalmi helyzetnek megfelelő módon - a népélet sajátos evidenciája. Ugyanakkor sajátos a helyzete és szerepe a gyűjtögetésnek, ill. a gyűjtögetett anyagoknak a tradicionális árucsere egészében. Megítélésem szerint ugyanis a gyűjtögetés alapvetően az önellátást szolgálja, s a gyűjtögetett erdei termékek elsősorban a társadalmi munkamegosztás fejlődésével válnak nagyobb tömegben is áruvá. Igazi felvevőjük a városi-mezővárosi piac, esetleg olyan közeli kistáj, ahol az eltérő földrajzi adottságok miatt hiányzik egy-egy jellegzetes gyümölcs vagy növényfaj. Ezek az anyagok azonban ritkán szolgálják az alapellátást, inkább csemegeként, „különlegességként" jelennek meg a városok vagy más tájak piacain, s éppen a „másságuk" adja az értéküket. A gyűjtögetés olykor számottevő hasznot jelent a hegyvidéki népesség számára,

286 ám ez elsősorban úgy értendő, hogy alkalmas a gazdálkodás kereteinek „tágítására", s - kisebb-nagyobb mennyiségű - készpénz megszerzésére a paraszti tevékenység - esetleg más munkák - mellett.

287 A vegetáció csúszása, a különböző növényföldrajzi adottságok, eltérő élőhelyek természetesen lehetőséget adnak egy-egy kistájon, akár egy-egy településen belül is a gyűjtögetett javak cseréjére, ez azonban nem jellemző. Erőteljesen befolyásolták a gyűjtögetés lehetőségeit a föld- és erdőbirtoklás formái, ám - mint erre számos néprajzi tanulmány utal ma már - a gyűjtögetés nem maradt egy-egy település határain belül.

288 Történeti adataink arra figyelmeztetnek, hogy egykor a gyűjtögetés nem volt független a földesúri szolgáltatásoktól. Havassy Péter kitűnő tanulmánya, amely a palóc centrum falvainak 18. századi gazdálkodását elemzi, MikófalváróX a nyírvíz (virics) szol282. A Nógrád megyei Lest seprűs tótjainak tevékenységét Mikszáth Kálmán írása örökítette meg. Mikszáth Kálmán 1884. 254, 283. A teljesség igénye nélkül: Bencsik János 1986. 149.; Takács Péter 1987. 8.; Viga Gyula 1986. 85-105.; Paládi-Kovács Attila 1982. 380.; Márkus Mihály 1941. 174.; Gunda Béla 1954. 8586.; Márkus Mihálv 1976. 142. 284. Ráth Károly 1898. 7. 285. Banner Benedek 1948. 111.; Nagy Géza 1983. 141. ; A Tisza mente piócásai a debreceni, pesti, nagyváradi, tokaji és keresztúri vásárokon is kereskedtek. Vö. Páll István 1986. 160. 286. Hegyi Imre 1975. 510. 287. Szabó István-Szabó László 1911.11. 288. Zsúpos Zoltán 1987. 96-106.