Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN
20. kép. Szénégető „tótok" (Pápay Károly felv. 1900. NM.) hoztak, köteles a többieket is értesíteni, hogy a faszenet egymás közt egyenlően eloszthassák. 132 A szénégetés történetében régiónkban jól nyomon követhető a gömöri és szepesi szénégetés és szénégetők 18-19. századi expanziója, 133 amely közvetlenül is megragadható abban, hogy a Mátra, Bükk és a Zempléni-hegység területén jobbára a szlovákok égettek szenet, ill. az ő közvetítésükkel terjedt el ez az erdei ipar. 134 Ennek azonban feltétele volt az Északi-középhegység erdőségeinek új típusú, a korábbinál lényegesen tudatosabb, kamarai és földesúri gazdálkodása is. A szénégetők vándorlása jól adatolható (vö. munkamigrációról szóló fejezet adataival). Mellettük azonban szélesebb réteg kapcsolódott be a faszén értékesítésébe, még akkor is, ha azzal kevesebben foglalkoztak, mint a fakereskedelemmel. 135 A közvetítő kereskedelemnek itt sajátos, „többlépcsős" formáival is találkozunk: pl. Baskón, Háromhután és Regécen (Zemplén m.) a Károlyiuradalomból vásárolt fából égettek szenet az 1940-es években, a faszenet viszont a főnyi és regéci szekerek szállították Kassára. m Hasonló összeműködésre máshonnan is hozhatnánk példákat, ám talán az eddigiek is meggyőzően jelzik, hogy az erdővidék kiélésének nagy múltú formája volt a szénégetés, melynek produktuma a hegyvidék és az alföldi zóna közötti árucsere egyik jellegzetes terméke volt még akkor is, ha elsődlegesen a Felföld iparának szolgálatában állt. 132. Pálmány Béla 1985. 182-183. 133. Paládi-Kovács Attila 1988. 101. 134. Fülöp Lajos 1973. 67-68.; Paládi-Kovács Attila 1982. 28.; Sárközi Zoltán 1980. 93.; Viga Gyula 1985a. 347. stb. ' 135. Petercsák Tivadar 1986. 235. 136. Petercsák Tivadar 1981a. 57.