Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN
faragói hordódongákat, keréktalpakat és -küllőket faragtak, addig az utóbbiakat kenderfeldolgozó eszközök, főleg kerekesguzsalyok készítési helyeként jelölik meg. Adatainkat tovább sorakoztathatnánk, de terjedelmi okok miatt nem tesszük. Forrásaink, s a recens néprajzi gyűjtések azt jelzik, hogy mind a Zempléni-hegyvidék, mind a történeti Felső-Zemplén fájának és fatermékeinek legfőbb felvevő piaca a fában szegény Tokaj-Hegyalja volt, ám ezenkívül a Bodrogközbe, ill. a Tiszántúlra is eljutottak ezek az anyagok, ill. produktumok. Úgy vélem, hogy adataim - a lombos erdők zónájának famunkáját bemutatva - kirajzolják a második nagy övezetet, amely az árucsere fentebb említett „hármasságában" szerepet kap. Ez az övezet felvevője is a fenyőzóna fatermékeinek, s részben azt közvetíti tovább az Alföld felé, részben pedig „hozzáteszi" azokhoz saját produktumait. E kapcsolatrendszert egészében azonban az fogja össze, hogy a felső zóna termékei közvetlenül is eljutnak a Magyar-alföld parasztságához. A felvidéki szlovákság jelenlétét az alföldi magyarsággal folytatott kereskedelemben talán éppen a faáruk esetében igazolja legjobban a néprajzi gyűjtés. Különösen markáns példákkal szolgálnak e vonatkozásban Szolnok megye néprajzi atlaszának gyűjtései és adatai. A felvidéki tótoktól - az SZMNA gyűjtései szerint - fakanalat, sütőlapátot, vályút, szerszámfát (Mezőtúr, Mesterszállás stb.) szereztek be, s az adatközlők olykor meg is nevezik az árusok lakhelyét: Szepes, Gömör, Árva, Trencsén, ill. szepesi, árvái, trencséni stb. tótok. A dongás, faabroncsos edények esetében is szlovákiai dézsások (Tiszaszentimre), felvidéki szekeres tótok (Tiszaszőlős), árvái, trencsényi tótok (Tiszaigar) szerepelnek eladóként a dézsás oláhok mellett. Csalog Zsolt gyűjtései Tiszaszőlősön zólyomi tót árusok emlékét érték nyomon, akik furulyát, nyújtófát, fakanalat, gereblyét, magyar és német favillát (lásd alább), jármot, kocsirudat, szénahordó rudat, nyírfaseprőt hoztak árulni. Ugyanitt őrzi az emlékezet a nyitrai tót árusok tevékenységének nyomait is, akik kocsin, szétszedve hozták a hombárokat árulni. 92 Az adatok egyértelműen arról tanúskodnak, hogy Szolnok megyét - e vonatkozásban is - kétirányú kereskedelmi hatás érte: az Erdély felől érkező faáruk itt találkoztak a Felvidék készítményeivel. Kimutatható az észak-magyarországi szlovákság nyoma a „Három város" területén is: rendszeresen jártak Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét vásáraira, s az ő révükön honosodott meg a hidas ól, amely a középhegységi területeken általánosan ismert. 93 Bár számos más vonatkozásban is igazolható, hogy több évszázadon át működött a Felföld és az Alföld árucsere-kapcsolata, mégis elgondolkodtató, hogy a faipar és -kereskedelerp elmúlt évszázadára visszatekintve, vajon valóban megjelentek-e még a szlovák árusok az Alföldön, vagy inkább arról lehet szó, hogy a „tót" faáru sajátos „márkanév" volt, amelyet az Északi-középhegység faipara fokozatosan „kiváltott", s tudatosan, pl. éppen az ott élő szlovákság révén tartotta meg az áruk korábbi elnevezését, ill. készítőhelyeinek megjelölését. (Tiszaderzsen felső-borsodi gyalogos tótokat említenek fakanálárusként.) 94 Effajta jelenségeket a mai árucserében is megfigyelhetünk. Azon túl, hogy az Alföldet faeszközökkel a hegyvidék, ill. erdővidék népe látta el, az alföldi régióban is kialakultak olyan „központok", amelyek paraszti munkaeszközöket állítottak elő, s termékeik nagyobb távolságra is eljutottak. Ilyenek voltak pl. a kunhegy esi rokkások, ilyen volt a szarvasi gereblye és -szerszámnyél, s ilyen volt a jászdózsai fakanál is. 95 92. Szolnoki Damjanich Múzeum Néprajzi Adattára, SZMNA kérdőíves gyűjtései. Az utóbbihoz: Csalog Zsolt gyűjtése: 108-60. 3. 93. Nóvák László 1986. 283. 94. SZMNA kérdőíves gyűjtés. Szolnoki Damjanich Múzeum Néprajzi Adattára. 95. PócsÉva 1978. 188-189.
