Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN

15. kép. Cserépfalusi villakészítő (Kőris Kálmán felv. 1907. NM.) nyékén.

75 Századunk első harmadában Cserépfalu volt a famunkák központja, ahonnan - Balázs Géza gyűjtése révén - ismerjük azt is, hogy az egyes készítmények mely vidékeken voltak főleg kelendők.

76 Csupán felsorolom, hogy mi mindent vittek a cserépfalusiak árusítani: létra, szerszámnyelek, seprű, kocsirúd, petrencésrúd, tiló, tarlógereblye (tórus) és szénagyűjtő gereblyék, járom, kocsikerék, keréktalp, faborona, csörgős guzsaly, fakanalak, csigacsinálók, mángorlók, vályúk, egérfogó, tekenők, szénvonó, sütőlapát, motolla, orsók, csörgős nyújtófák, dagasztóláb, kanalas, tálas, fejőszék, kisszék, kovászoló lapocka, görbebot, szövőszék stb. (17-18. kép). A mezőgazdasági munkák éves rendjéhez igazodva, különböző szezonjai voltak az egyes eszközök készítésének. Falun belül az egyes családok között is kialakult bizonyos szakosodás a különféle munkákra. Megfigyelhető volt egy sajátos munkamegosztás az árusításban is a férfiak és a nők között: az előbbiek a mezőgazdasági eszközökkel nagyban kereskedtek, az asszonyok inkább háton vitték piacra az apróbb konyhai, ill. háztartási eszközöket. A Bükk-vidék fatermékei igen nagy területen terjedtek. Borsod és Heves megyék mellett nyugat felé a Galga-, ill. a Tápió-völgyig, az Alföld irányában a Jászságig, Nagykunságig, ill. a Tisza-völgy kiterjedt szakaszán, valamint Békés megyéig, keletre pedig a Hajdúságig és Nyírségig követhetők nyomon. Szolnok megye néprajzi atlaszának tanúsága szerint a Jászság területén erőteljesebb a Mátraalja faiparának hatása, a Tiszavölgyön viszont a Bükk famunkái dominálnak.

77 75. Igaz Mária gyűjtése. EA. 2341.; Petercsák Tivadar 1983. 57. 76. Balázs Géza gyűjtése, 1983. 77. Szabó László 1976. 42.