Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
I. A FÖLDRAJZI, GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FELTÉTELEK MINT AZ ÁRUCSERE MEGHATÁROZÓI
vagy kereskedőtevékenységet. 71 Túl azon, hogy az egyes területek földrajzi adottságai és az ott folytatott háziiparok típusa között is lényegi összefüggés van, 72 nem vitás, hogy az eltartóképesség csökkenése is erőteljesen hozzájárulhatott a háziiparos, ill. kézműves tevékenység jelentőségének fokozódásához, csakúgy, mint a különböző migrációkhoz, különösen a munkaerő időszakos elvándorlásához. 73 Mindez ismételten azt sugallja, hogy a mezőgazdaság a meghatározó, a fő rendező erő - amint ezt fentebb magam is megfogalmaztam -, a felsorolt tények azonban azt jelzik, hogy az nem a tevékenységek körében, ill. az életmód egészében elfoglalt prioritást jelent, hanem ökológiai meghatározottságot fejez ki. Túl az élelemtermelés prioritásán, a „kiegészítő tevékenységek" valójában igen gyakran alapvető tevékenységet jelentenek, amelyek mellett éppen a mezőgazdálkodás a másodlagos - bár nélkülözhetetlen - munka. A fentiek azt jelzik, hogy az esztendő egyik felében a népesség nagyobb része számára kötöttebbek a tevékenységi formák - beleszámítva persze a tájak közötti vegetációs különbségeket, „csúszásokat" is -, s a másik fél esztendő az, amely a felszabaduló munkaerő révén újabb tevékenységi típusokat működtet. (Természetesen egyetlen társadalmi rétegnél sem szakad ily módon, mereven ketté a tevékenységek éves ciklusa!) Az utóbbiban - régiónkban - az erdőmunkáknak van meghatározó szerepe, ami az ősszel felszabaduló munkaerő számottevő részét felszívta. 74 Ez az időszak az erdőirtás, faközelítés és -fuvarozás, a különféle famunkák, valamint a sokféle háziipar és kézműves tevékenység ideje, ami alatt a népesség számottevő része „újratermeli" gazdasági hasznát, elsősorban a más tájak népével folytatott cseretevékenységben realizálható értékek formájában. Ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy ez a tevékenység kiterjedt zónában nem másodlagos jelentőségű, csupán a néprajzi kutatás az, amely - a „hagyományos" paraszti munka mellett - szekunder szerepet tulajdonított neki. Kétségtelen, hogy alapvető mozgatója a termőterületek hiánya, ill. szűkössége és gyenge minősége, 75 ám ez egy több évszázados táji és társadalmi munkamegosztással hitelesített és kompenzált helyzet, ami nem jelentett hátrányt az itt élő népesség társadalmi státusában. Nem csupán a magyarországi háziipar megújítására tett javaslatok fogalmazták meg tényként ezt a helyzetet, 76 de nagyon találóan jellemzi - megítélésem szerint - az etnográfus Herkely Károly is a gömöri erdővidékről szólva: „. . .a sokféle erdőhasználat folytán az erdővidéken a proletár többnyire jobbmódú volt, mint a sík vidékek hasonló föld nélküli agrárproletárja". 77 Az alkalmazkodási formák széles skálája - egy határig - képes volt a foglalkoztatás megoldására is, az új országhatárok trianoni megvonásáig, majd a II. világháborút követő hibás gazdaságpolitikai döntések által előidézett marginális helyzet végleges megmerevedéséig. 71. A teljesség igénye nélkül: Ujváry Zoltán 1981. 58.;Huska, A. M. 1968.; Márkus Mihály 1977. 369.; Paládi-Kovács Attila 1966. 295.; Somogyi Manó 1905. 12.; Horváth Mihály 1840. 31.; Petercsák Tivadar 1973. 537.; Balassa Iván 1959. 287. 72. Kovács Gyula 1898. 16. 73. Vö. Kós Károlv 1980. 416. 74. Viga Gyula 1986. 112. ; Gönyey Sándor 1940. 228-229. ; Petercsák Tivadar 1982-83. 384. 75. Rácz István szerint a 20. század elején az 5 holdon aluli paraszti üzemek keresetkiegészítésre szorultak. Rácz István 1980. 31.; Borovszky Samu Borsod vármegye leírása kapcsán így fogalmaz: „Be kell vallani, hogy a lakosság feldarabolt szántóföldjei talajának silány volta miatt, kényszerítve van, hogy látszólag kárhozatosan - a földművelésen kívül - más foglalkozást, mint pl. fuvarozást, faeszközök készítését tekintse jövedelme biztosabb forrásául." Borovszky Samu (szerk.) 1896. 411. 76. Gaul Károly 1902. 75. 77. Herkely Károly 1941. 263.
