Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VIII. ÖSSZEGZÉS: AZ ÁRUCSERE ÉS A MIGRÁCIÓ TÉRKAPCSOLATAI ÉS HATÁSUK A HAGYOMÁNYOS NÉPI MŰVELTSÉGRE

átvétel interetnikus problémái is. Mindezek azonban - hasonlóan az árucsere és a migráció révén terjedő ismeretekhez - érinthetik a tradicionális műveltség egészét, vagy annak különböző részleteit, s eltérő a hatásuk, jelentőségük is. Különösen fontos itt figyelembe venni a kapcsolat, kölcsönhatás, érintkezés, párhuzam és analógia kategóriákat.

30 Elsősorban Gunda Béla kutatásai hívták fel arra a figyelmet, hogy miközben a sokféle okkal magyarázható humán migráció a kulturális elemek vándorlásának, elterjedésének alapvető formája és lehetősége, a különböző műveltségi elemek elterjedésére nem azonos feltételek érvényesek, s nem azonos azok terjedési képessége sem. Lényeges megállapítása az is, hogy a gazdasági élet területén könnyebb és gyorsabb a műveltségi elemek terjedése, mint a termelési formáké: az előzőhöz részleges, az utóbbihoz „teljes migráció" szükséges. Megítélése szerint a „műveltségi elemek migráció révén történő terjedésének" még az egyes műveltségi csoportokon belül is eltérő feltételei vannak, s azok a gazdasági-társadalmi tagoltsághoz igazodnak.

31 Utalnom kell még arra, hogy az életmód egésze szempontjából meghatározó fontosságú árucsere és a különböző funkciójú migrációk nem spontán módon jelentek meg régiónk népcsoportjainak tradicionális műveltségében, hanem igen korai időktől működtek bizonyos tanulási, elsajátítási mechanizmusok. Ennek legszembetűnőbb formája volt a cseregyerek intézménye, melyre a Felföldről már 16-17. századi adatok is vannak,

32 amely nélkülözhetetlen volt a különböző együtt élő etnikumok gazdasági kapcsolatai szempontjából is. Ez is hozzájárult, hogy több nyelvet beszélő, „világot járt" társadalmi réteg alakult ki, amelyik meghatározó erővel bírt a nagy múltú Felföld-Magyar-alföld érintkezésben, a nagytáji árucserében. De ugyanezt a célt szolgálta az is, hogy a fuvarosok, kereskedőútra indulók magukkal vitték serdülő fiaikat útjaikra, ahol azok elsajátíthatták a kapcsolatok alapvető ismereteit, s valójában megismerkedtek saját leendő partnereik mentalitásával, gesztusaival is.

33 A kereskedőutak révén alkalmanként több generáción át tartó kapcsolatok, családi barátságok is szövődtek. Felerősítették a tanulás folyamatát a vásárokon, piacokon való tájékozódás, valamint a csárdák, fogadók látogatása.

34 De túl az árucsere és a vándorlás mozzanatain, a fiatalság tanulási folyamatai mind tartalmazták a saját lakóhely és tevékenység külső kapcsolatai rendjének megismerését is, hangsúlyozva, hogy ezek a külső kapcsolatok a Felföld népének napi gyakorlatához tartoztak, életmódjuk szerves része volt. (Ez természetszerűleg visszahatott saját identitásuk kiformálódására is.) A csere és a migráció a hegy- és dombvidéki népesség számára gazdasági kényszer, a mezőgazdálkodó térszínek népességével való szimbiózis az alkalmazkodás sajátos és nélkülözhetetlen formája. Hogy az árucsere hogyan, milyen módon való érintkezést jelent, s hogyan hat a hagyományos kultúra „szövetére", azzal kapcsolatban tanulságos Dankó Imre megfogalmazásait idézni. „Az árucsere kereteiben történő hírszerzés, -közlés, tehát a tájékozódás alapját az képezi, hogy a piacokon, vásárokon, a kiskereskedelem sajátos helyein és alkalmain azonos és különböző nemzetiségű, azonos és különböző szakmájú emberek, csoportok, valamint családtagok és egymás számára teljesen idegenek, fiatalok és öregek, nők és férfiak találkoznak. Ezek az azonosságok és különbözőségek azok a meghatározó és befolyásoló tényezők, amelyek meghatározzák a kultúra mozgását, és a kérdéses táj helyi energiáiból, és a táj helyzeti energiáiból táplálkozva ható tényezővé válnak. Az azonos és különböző tényezők találkozása ismerkedéssel jár együtt, tájékozódással egymás dolgai, gazdasági, társadalmi és kulturális körülményei felől.

35 „Az árucseréhez 30. Ujváry Zoltán 1984. 37-51.; Gyivicsán Anna 1985. 27-30. 31. Gunda Béla 1958. 568-575. 32. Ujváry Zoltán 1981. 281.; Paládi-Kovács Attila 1981. 65-67. 33. Dankó Imre 1979. 281.; Ujváry Zoltán 1986. 29-38. 34. Dankó Imre 1979. 258.; Ujváry Zoltán 1979. 65. 35. Dankó Imre 1979. 257.; Vö. még: Szabó László 1970. 108.