Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VIII. ÖSSZEGZÉS: AZ ÁRUCSERE ÉS A MIGRÁCIÓ TÉRKAPCSOLATAI ÉS HATÁSUK A HAGYOMÁNYOS NÉPI MŰVELTSÉGRE

kötődő személyi migráció sokféle hatást válthat ki, mind ott, ahonnan a migráció történik, mind ott, ahová a migráció irányul. Először is azoknak a helyeknek, amelyekből történik a migráció, annak megfelelően, hogy egyesek vagy csoportok, időlegesen vagy állandó jelleggel hagyják-e el a helyet, a lakosság száma csökken. A csökkenés lehet idényjellegű, és ennek megfelelően alakul a helyi munkamegosztás. Megváltozik a település rendje, külső képe is, sőt termelési struktúrája is. Itt, sok más mellett, különösen azokra a szlovákiai falvakra kell gondolnunk, amelyek rendszeresen vándorárusokat, vándorkereskedőket, vándormunkásokat bocsátottak ki magukból. Az ilyen települések anyagi kultúrájában, építkezésében, lakberendezésében, étkezésében, de szokásvilágában és folklórjában is sok olyan elem található, amelyet a vándorlásaiból időnként hazatérő és otthon több-kevesebb időt töltő ember másutt ismert meg. Hazahozva alkalmazta, illetve a másutt szerzett tapasztalatok, minták által otthon, bizonyos, a környezet adta kényszerítő körülmények, a célszerűség kényszerítő hatása alatt módosítva csinálta meg.

36 Nem lehet jelen tanulmány feladata az átadás-átvétel kérdéseinek taglalása. Annyi bizonyos, hogy az árucsere, valamint a különböző humán migrációk évezredes története i Kárpát-medence és a kárpát-balkáni régió műveltségének legerőteljesebb formáló tényezőit tartalmazza. A térség árucsere-folyamatai azonban a prehisztorikus idők óta jelentős kultúraközvetíőként voltak jelen. Néhány, az árucsere és a vándorlás révén terjedő műveltségi elemről (A Felföld árucseréjének interetnikus vonatkozásai) Annak lehetőségét és feltételét, hogy az egymás mellett élő etnikumok évszázadokon át sajátos gazdasági-kulturális szimbiózisban élhetnek, maga a tradicionális kultúra szerkezete, természete biztosítja. Pontosabban: a tradicionális műveltségnek a néprajz által vizsgált struktúrája azt igazolja, hogy a nyelvhatárok nem jelentettek akadályt a műveltségi elemek elterjedése számára. Ezt Kustaa Vilkuna teoretikusan a következőkben fogalmazta meg: „A népi kultúra jelenségei elterjedésének határai nem esnek egybe a nyelvhatárokkal. A kulturális határok közül ennél fontosabbak a környező természeti viszonyok, a felekezeti-vallási, közigazgatási-állami határok, amelyek - ha hosszú időn át fennmaradnak - kulturális határrá válhatnak. De fontos a kulturális innováció, egy-egy technikai újítás, eszköz elterjedése is. A nyelvhatár csak egy a kulturális határok közül, bár sokkal szembetűnőbb, mint a kulturális határok."

37 A Szlovák Néprajzi Atlasz, valamint a Magyar Néprajzi Atlasz eddig megjelent lapjai is tanulságosan világítanak rá, hogy a nyelvi határok nem azonosak a kulturális határokkal, s hogy a vegyes etnikumú területeken - elsősorban a gazdálkodás, ill. a tárgyi műveltség területén -az új jelenségek, eszközök, eljárások elterjedése nem etnikumtól függ, hanem a társadalmi-gazdasági és az ökológiai viszonyok szabják azt meg.

38 Adott regionális kultúra területén különböző nyelveket vagy nyelvjárásokat beszélő népcsoportok élhetnek, s eltérő lehet azok története, ugyanakkor az újabb kultúrjelenségek az általános gazdasági fejlődés révén terjednek, s nem állnak meg a soknemzetiségű államok határain sem.

39 Mind a korai történeti források, mind a recens adatok azt igazolják, hogy a Magyaralföld és az azt északról és keletről tág karéjban övező hegyvidék népei között a középkor óta intenzív gazdasági érintkezés zajlott, s a mezőgazdálkodó sík vidékek, valamint 36. Dankó Imre 1979. 262-263. 37. Vilkuna, Kustaa 1975. 752-754. 38. Kovacevicova, Sona 1981. 88.; Paríkova, Magdaléna-Slavkovsky Péter 1981. 306.; Gyivicsán Anna 1984. 409-435. 39 Gunda Béla 1963. 9.; Kovacevicova, Sona 1981. 90.