Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VIII. ÖSSZEGZÉS: AZ ÁRUCSERE ÉS A MIGRÁCIÓ TÉRKAPCSOLATAI ÉS HATÁSUK A HAGYOMÁNYOS NÉPI MŰVELTSÉGRE

2. A vizsgált zóna különböző tájai között, de a Felföld és a Magyar-alföld között is a középkortól kimutatható az a gazdasági harmónia, amely a történeti Magyarország gazdasági életének egyik lényeges összetartó ja volt. A fentebb említett „medenceszerkezet", a Kárpát-medence eltérő adottságú tájainak körkörös elrendeződése a domb- és hegyvidék egyes tájain belül is az eltérő adottságú kistájak összeműködését biztosította a különféle tevékenységi formák révén. Az Északi-középhegység egyes tagjai kapcsán erre még utalok, ám tágabb aspektusban e sajátos harmónia legszembetűnőbb példája a Magyar-alföld és a Felföld összeműködése. Fodor Ferenc ennek kapcsán így fogalmaz: „A gazdasági harmónia jellemző adata, hogy a síkságon évente 6,5 millió q búzát és rozsot adtak el a hegyvidékeknek. Ezzel szemben az alföldek mezőgazdasági élete is a legszorosabb kapcsolatban volt a hegyvidékekével, mert az alföldeken kevés volt a munkaerő a föld megdolgozásához, s évente mintegy 200 000 aratómunkás járt le a hegyvidékről az alföldre. De nemcsak munkáskezeket adott a periférikus hegyvidék az alföldnek, hanem szenet, vasat és főleg fát, meg iparcikkeket is. A gazdasági harmónia megbontása következtében az alföldeken rendkívül visszaesett a termelés nívója."

13 3. Valójában az előző pont idézetének utolsó mondata nem zár le egy gondolatsort. Ezen a helyen azonban új bekezdést igényel annak folytatása. Azért itt, mert semmiképp nem lehet ez tanulmányom végső konklúziója, még akkor sem, ha valójában az lehetne. Mert Fodor fenti gondolatait azzal kellene folytatni, hogy az I. világháborút követő békerendszer, Trianon valójában gazdasági diszharmóniát teremtett országhatárainkon túl is, nem csak a mai Magyarországon.

14 Valamennyi néprajzi adat a korábbi kapcsolatok rendjének megbomlását, összekavarodását jelzi, aminek csak egyik oka az elmúlt ötödfél évtized gazdasági berendezkedése. A néprajzi vizsgálatok - az alkalmazkodási formák sokszínűségének feltárásával - választ tudnak adni arra is, hogy azok megbomlása, a tájak hasznosításának folyamatában felgyülemlett sokgenerációs tapasztalatok figyelmen kívül hagyása miként járult hozzá a tapasztalható ökológiai válság kialakulásához. (Ennek emberi-szociális, s gazdasági konzekvenciái ma már különösebb társadalomtudományi mélyfúrások nélkül is érzékelhetők.) Meggyőződésem, hogy az járt el egyszerűbben, az kerülte meg a problémákat, s követett el bűnt, aki - jobbára vélt - revizionizmusra, nacionalizmusra hivatkozva elhallgatta ezeket a gondokat. Trianon megbontotta a korábbi gazdasági harmóniát, az elmúlt 45 év tovább mélyítette a korábbi ökológiai rend, ül. alkalmazkodás válságát. Az előzőekről hetven éve nem volt aktuális, s ma sem aktuális beszélni. Ám az utóbbiakat figyelembe nem venni bűn! Tanulságai nélkül megoldhatatlan a hazai gazdaság válsága. (A fentiek kapcsán talán joggal vethető fel, hogy mindezek a kérdések miért nem kerültek a táji-természeti feltételeket tárgyaló, bevezető fejezetbe. Szándékkal nem. Ezek ugyanis tanulságok is, nem egyszerűen feltételek. A történeti-néprajzi adatok igazolják, visszajelzik a táji összeműködés, harmónia tényeit. Az ember minden korban „újratermelte" ezeket a kapcsolatokat, alapelemeit a tradíció révén átörökítve annak, számos vonatkozásban pedig új feltételeket teremtve és azokhoz alkalmazkodva.) A fentebb elősorakoztatott természeti-ökológiai feltételeket nyilvánvalóan nem lehet egyszerűen „lefordítani" az emberi műveltség, a különféle életmód-stratégiák értelmezésére. A táji feltételek nem jelentenek végletes determináltságot az életmód egészét tekintve, ám mégis behatárolják az emberi tevékenység lehetőségeit. Ezek persze maguk is változnak, alakulnak. Legszembetűnőbb formája ennek pl. az erdők egy részének kiirtása, amelyek révén az ember újabb és újabb területeket igyekezett elhódítani a természettől - addig a határig, amíg ezt érdemes volt, ameddig a gazdasági szempontok maguk gátat nem vetettek. Mégis, az eltérő talaj adottságok, csapadék viszo13. Fodor Ferenc 1928. 367-368. 14. Fodor Ferenc 1928. 367-368.