Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VIII. ÖSSZEGZÉS: AZ ÁRUCSERE ÉS A MIGRÁCIÓ TÉRKAPCSOLATAI ÉS HATÁSUK A HAGYOMÁNYOS NÉPI MŰVELTSÉGRE

hát sugárirányú utakat keres. Ezeket az utakat a természet már maga kijelölte: a hegységkeretből valóban sugarasan futnak le a völgyek a medencerendszer feneke felé".

8 A fentieknek megfelelően az ország gazdasági életének a centrális területek, különösen a Magyar-alföld voltak a középpontja, ahová a domb- és hegyvidékről a centripetális folyóvölgyeken áradt le a forgalom. Ennek jellegét a domb- és hegyvidéki zóna adottságai alapvetően meghatározták. Szemléletes megfogalmazásuk miatt érdemes Prinz Gyula és Teleki Pál gondolatait idézni e vonatkozásban. „A Felföld déli, alacsony domborzati szférában levő szegélyzete egyike a legkifejezettebb átmeneti területeknek. Az eredetileg vegyeslombos erdőség már a középkorban irtás által megfogyatkozott legelőre változott át . . . De ma is széles birkalegelők kopárságai választják szét a rozs-, árpa- és búzaföldeket. Új elem került ebbe a tájba a barnaszéntelepek körül a bányászat és az ahhoz kapcsolódó ipar által." Másutt a régi Felföldről így fogalmaznak: „Főleg a fejlett mezőgazdaság munkásai a tótok, favágók, tutajosok, zsindelykészítők . . .A falvakat csak csekély élelmet adó föld veszi körül. A tájképen is meglátszik ezért, hogy az aránylag tömérdek fakunyhó népe főleg iparból, az erdőből és háziiparból . . . azután házalásból, idénymunkából, alkalmi munkából él, melyekre nyári vándorútjain tesz szert ... A Felföld az egész ország gazdasági életegységében az építőfa, papír-, bőr-, szövő-és fonó, üveg-és fémipari termékek szállítója és az alsó-magyarországi . . . mezőgazdasági táj évszakos munkásszükségletének kielégítője."

9 A fentiekből következően, az áruforgalom legfőbb mozgatója a legbelső, legnagyobb táj, a Magyar-alföld egyoldalú termékfeleslege, más vonatkozásban megnyilvánuló hiánya volt. Az áruforgalom jellemzői ennek megfelelően a mezőgazdasági termények, főleg búza áramlása az Alföldről a peremvidékek felé, a fa, szén, egyéb ásvány- és iparcikkek áramlása az erdős zónából az Alföld felé, s hasonlóan, az Alföldre irányuló időszakos munkásvándorlások voltak.

10 Munkánk egésze szempontjából is roppant lényeges, hogy Prinz és Teleki az ipar, ill. a kézművesség megtelepülésének ökológiai feltételeire, s ezzel tagolódására, elrendeződésére is fontos megfigyeléseket fogalmazott meg. „Az ország belsejének hagyományos háziiparát (textil, bőr) övszerűen veszi körül az erdővidék - nem kis mértékben szláv - faipara. Ebben zárványként helyezkedik el a felföldi érceshegység kis vasipari foltja."

11 „A kézműves városok az erdőgyűrűket lepték el a medencék szélén. Egyes felvidéki medencékben sűrűn zsúfolódtak, a nagyobb völgyekben viszont a kereskedőutak mentén oszlottak el. Nagy a sűrűségük az erdővidéken, ritkásak a Száraz meden= cékben."

12 Anélkül, hogy az emberi műveltség, életmód egésze szempontjából roppant lényeges gazdaságföldrajzi-emberföldrajzi tényeket tovább sorakoztatnám, tanulmányot egésze szempontjából szükséges három gondolat hangsúlyozása, továbbvitele. 1. Az általam kutatott, munkámban centrális zóna területe sajátos átmeneti övezt' geográfiailag-ökológiailag (is), melynek jelentős helyi és helyzeti energiái, sűrűn lakoti tájai, összetett, differenciált népessége az életmód és a hagyományos műveltség egészét tekintve rendkívül sokszínű, s jelentős kapcsolatokat és átmenő forgalmat biztosított mind a Magyar-alföld, mind a Felföld északi sávja felé, s tovább, más országok iránya ba. A korábbi fejezetekben tárgyalt kapcsolatok, a javak cseréje mindennek szembetűnő megnyilvánulása. 8. Mendöl Tibor 1940. 3-4. (Kiemelések tőlem.) 9. Prinz Gyula-Teleki Pálé. n. II. 180-182.; Cholnoky Jenő é. n. 59., 63.; Enyedi György 1961 159.; Enyedi György 1965. 10. Bulla Béla-Mendöl Tibor 1947. 148.; Fodor Ferenc 1928. 368.; Fodor Ferenc-Teleki PálCholnoky Jenő 1928. (Térkép) ; Gunda Béla 1940a. 282-283. 11. Prinz Gyula-Teleki Pálé. n. II. 260-261. 12. Prinz Gyula-Teleki Pál é. n. II. 264.