Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VI. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÁNDORMUNKA TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ

97. kép. Vándorköszörűs a breznóbányai vásárban 1910 körül (Teszák Károly felv. NM.) sége is. Legjelentősebb központjaik Trencsén és Szepes megyékben voltak, ahonnan tevékenységük kisugárzott a Felföld más megyéire is. Elgondolkodtatok e vonatkozásban Somogyi Manó adatai, aki arra hívja fel a figyelmet, hogy 1890-1901 között a drótosság központjainak számító Trencsén, Árva és Liptó megyében csökken a vándor drótosok száma, ugyanakkor Bars, Esztergom, Nógrád és Nyitra megyék területén némiképp növekszik.

193 A drótosok tevékenységi köre - mozgáslehetőségeiknek megfelelően - lényegesen kiterjedtebb az üvegesekénél. Talán nem túlzás Mikszáth Kálmán megfogalmazása, hogy volt köztük, aki megjárta Amerikát, Kínát, s lehetett találkozni velük Párizs utcáin is.

194 Kezdetben a drótosok csak javító munkát végeztek, később drótból és bádogból számos eszközt, tárgyat készítettek és árultak. Egérfogót, pip as zur kálót, fém kosárkákat, szitát, evőeszköztartót, kannákat, tölcséreket, tepsiket, fésű- és gyufatartókat, fogasokat, kisebb-nagyobb konyhai és háztartási eszközöket vittek magukkal útjaikra. Nagy szerepük lehetett bizonyos eszközök, ill. tárgytípusok elterjesztésében, különösen ha figyelembe vesszük, hogy csak Trencsén megyéből 1890. december 31-én 32 900 fő volt távol vándorúton, s ezek jó része drótos volt.

195 Életmódjuk jellemzője, egyszersmind sajátos ellentmondása - amint Somogyi Manó megfogalmazza -, hogy a felvidéki szlovákokból a „szükség csinált" vándoriparost és vándorkereskedőt, ugyanakkor a drótos falvak voltak a múlt század végén Trencsén megye legvagyonosabb falvai.

196 Gazdálkodásuk, mentalitásuk nem utolsósorban éppen ezekből eredeztethető. 193. Somogyi Manó 1905. 22., 50-51. ; Petercsák Tivadar 1981. 439. ; Hőke Lajos 1886. 1448. ; Pranda, Adam 1985. (1987) 53-78. 194. Mikszáth Kálmán 1884. 254. 195. Somogyi Manó 1905. 37-40., 42., 50-51.; Gunda Béla 1954. 76-77. 196. Somogyi Manó 1905. 36., 50-51.