Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
VI. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÁNDORMUNKA TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ
jában, 79 bár pl. a mezőkövesdiek eljártak nyomtatni Sátoraljaújhely környékére is. 80 Paládi-Kovács Attila adatai a. barkóság területéről lényegében Hoffmann megállapításait erősítik. 81 Van azonban egy mozzanat, amit Hoffmann nem vett figyelembe, ám témánk szempontjából lényegesnek tűnik. Mikszáth Kálmán 1884-ben a felvidéki tótok sajátos munkamigrációjáról tudósít; akik a Cserháton, vagy még messzebb vállaltak nyomtatómunkát. Akinek nem volt lova, az a szomszédtól kért; a ló „meghízott", amíg az „ágyást járta". A lovakat még cserélték is közben. 82 Pontosabban lokalizálják a témát Zólyomi József adatai, aki szerint 1803-ban a mihálygergei, 1806-ban pedig a herencsényi uradalomban északról érkező „tótok nyomtattak saját lovaikkal". 83 Más adatai azt sejtetik, hogy Nógrádban a 18. században is elterjedt volt a nyomtatás - főleg uradalmi birtokon - a cséplés mellett. 84 Úgy tűnik tehát, hogy Hoffmann térképét ki lehet egészíteni az Északi-középhegység nyugati területeinek irányában, s talán a nyomtatótechnika elterjedését sem zárja le olyan markánsan a nyelvhatár, mint az az említett térképről kitűnik. 85 A nyomtatáshoz hasonlóan a gabona kézi cséplésénél is jelentős munkásvándorlás volt megfigyelhető. Jelen tanulmánynak nem feladata a cséplő- és nyomtatómunka elterjedésének, táji és üzemszervezeti eltéréseinek vizsgálata, 86 azonban nyilvánvalónak tűnik, hogy a cséplőbandák vándorlása közel sem olyan nagy amplitúdójú, mint az aratóké vagy a nyomtatóké. Ennek fő oka főleg az, hogy a cséplőmunka nem olyan kampányjellegű, mint az aratás és az azt követő nyomtatás, s a vándormuiiikások többségét foglalkoztató alföldi és dunántúli mezőgazdasági nagyüzemekben nem volt szükség erre a tevékenységre. A hegy- és dombvidéki nagybirtokok igényelték elsősorban a cséplők munkaerejét, akik - hasonlóan a paraszti üzemekhez - gyakran bizonyára a tél folyamán végezték el a szemnyerés és szórás munkáját. 87 A fentieknek megfelelően, a cséplőbandák rendszeres, állandó jellegű vándorlásához alkalmanként ideiglenesen, lokálisan szerveződő vándorló csoportok járultak, s a cséplés munkaszervezetéből adódóan nagy jelentőségük volt a rokoni, szomszédi stb. alkalmi munkatársulásoknak is. A Felvidék és a Kárpátalja felől Nógrádba,** Abaújba, Zemplénbe, 89 a Bodrogközbe, 90 ill. Szatmárba, Beregbe és a Nyírségbe 91 járó szlovák, ill. ruszin és „poják" vándor cséplők bizonyára évszázados kapcsolatok folytatói voltak. 92 Alkalmanként az Északi-középhegység különböző vidékein is társultak cséplőmunkások, akik hosszabb-rövidebb időre felkeresték a szomszédos, ill. közeli tájak nagyobb gazdáit, s csépléssel keresték meg a kenyérrevalójukat. (Ilyen kapcsolat volt pl. a Hegyköz és a Zempléni-hegység, valamint a Hernád-völgy települései között.) 93 79. Hoffmann Tamás 1963. 316. 80. Hoffmann Tamás 1963. 302-303. 81. Paládi-Kovács Attila 1982. 45., 54. 82. Mikszáth Kálmán 1884. 254. 83. Zólyomi József'1982. 311. 84. Zólyomi József1982. 311. 85. Hoffmann Tamás 1963. 271. 86. Györffy István 1928. 37.; Varga Gyula 1965.1. 283. 87. Zólyomi József1982. 311. 88. Zólyomi József 1982. 311.; Schram Ferenc 1968. 669. 89. Paládi-Kovács Attila gyűjtése, 1961. HOM. Na. 1362. 39.; Hőgye István 1986.185.; Összegzőén: K Kovács László 1950. 90-91. (térképlap) 90. Saját gyűjtés; Cigánd; Vajdácska, Karcsa; Sárospataki Rákóczi Múzeum Adattára 55-360., 55-365. 91. Gunda Béla 1984. 93-94. 92. Hoffmann Tamás 1963. 337. 93. Balassa Iván 1964. 116.; Selmeczi Kovács Attila 1976. 81.
