Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

VI. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VÁNDORMUNKA TÖRTÉNETI NÉPRAJZÁHOZ

Mind a nyomtatók, mind a cséplők tevékenysége gyakran közvetlenül kapcsolódott az aratás munkájához, így a vándor munkások a betakarítás és a szemnyerés feladatait is ellátták. Hasonlóan az aratáshoz, a nyomtatás és a cséplés is sajátos munkaszervezetet igényelt, és alkalmi társulási formákat hozott létre, amelyek meghatározták a migráció kereteit.

94 A cséplőgépek megjelenése nemcsak a korábbi arató- és cséplőmunka szervezetét alakította át,

95 hanem a munkaerő hagyományos migrációját is. A nagyobb mezőgazdasági üzemekben beépült a géppel való cséplés a mezőgazdasági vándor munkások tevékenységébe, ám a kisüzemeket kiszolgáló, egy-egy települést, olykor egy-egy kistáj több faluját is ellátó vándorló cséplőgépek mozgását már elsősorban üzleti szempontok szabták meg. Summások Tanulmányunkban - részben terjedelmi okok, részben a téma kutatottsága miatt csak kisebb teret szentelünk a mezőgazdasági munkákhoz kapcsolódó időszakos munkásvándorlás egyéb formáinak. Elsősorban a táji kapcsolatok rendjét igyekszünk megragadni e vonatkozásban is, ami témánk szempontjából a legfontosabb. Mindenekelőtt a summások vándorlásáról kell említést tennünk, amely a legnagyobb tömegeket mozgatta meg, s a mezőgazdasági munkák széles skáláját, gyakran egészét felölelte. Sárközi Zoltán kutatásaiból jól ismerjük a summásság történetét, s tudjuk, hogy a mezőgazdasági idénymunkások e típusát elsősorban a nagybirtok agrártermelésében a múlt század végén lezajlott szerkezeti váltás, különösen az ipari növények termesztésének megnövekedése hozta létre.

96 Számos vonatkozásban magába ötvözte azonban a korábban ismertetett periodikus, csoportos munkásvándorlások, s a hegyvidék és az Alföld között folyamatosan meglevő, rendszeres mezőgazdasági napszámosság hagyományát. Az utóbbi vonatkozásában csak utalni kívánok azokra az adatokra, amelyek a palócság csoportjainak napszámos munkára történő rendszeres vándorlásáról tudósítanak.

97 A summásmunkások vándorlási irányai azt jelzik, hogy ebben a tevékenységben továbbra is az alföld-hegyvidék sajátos táji munkamegosztása nyilvánul meg, azt azonban mindinkább átszövik a gazdasági-üzleti szempontok, a munkaerő árujellegéből fakadó törvényszerűségek, ill. az azokhoz való alkalmazkodás igénye, ennek megfelelően többféle típusa figyelhető meg a summásmunkának is. Feltétlenül mozgékonyabb, változatosabb munkavállalásról van itt szó, mint a korábbi vándormunkák esetében, még akkor is, ha a népesség jelentős tömegei továbbra is kiszolgáltatottak létfeltételeik szűkössége miatt. A summásokat legnagyobb számban kibocsátó megyék a századfordulón Borsod, Heves, Nyitra és Trencsén voltak,

98 ám az északi hegyvidéknek a Duna és a Tisza közé eső, a mai Magyarország területén levő széles sávjában mindenütt megtalálhatjuk a summásmunka nyomát. Igaz, ennek intenzitása erősen eltér, további vizsgálatokat igé.nyel, de úgy vélem, hogy a Sajótól keletre eső.térség kevés munkaerőt bocsát ki, s úgy 94. Az arató-, nyomtató- és cséplőbandák szervezetéhez: Balassa Iván 1955. 187-224.; Selmeczi Kovács Attila 1971. 375-385. 95. Ikvai Nándor 1967. 158. 96. Sárközi Zoltán 1965. II. 323. 97. A nagykőrösiek 1850-ben említik, hogy városukba „nagyon sokan járnak a felföldi palóczok napszámba". Vö. Hoffmann Tamás 1963. 312.; Pintér Sándor arról tudósít, hogy a palócok számos községei - különösen ott, hol az elfoglalva tartott föld csekélysége mellett sovány is-„kikeletkor" munkát kereső egész rajokat bocsájtanak ki". Vö. Manga János 1979. 85. 98. Sárközi Zoltán 1965. II. 369.