Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
I. A FÖLDRAJZI, GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FELTÉTELEK MINT AZ ÁRUCSERE MEGHATÁROZÓI
tukkal a természeti környezethez való alkalmazkodásnak olykor meghökkentő példái és összefüggései hüvelyezhetők ki, a vizsgált régió kiterjedése miatt meg kell elégednünk néhány lényegi vonás megrajzolásával. Mindenekelőtt, a nagytáji kapcsolatok miatt meghatározó jelentőségű, hogy az Északi-középhegység területe számos jelentős közlekedőfolyosón át nyitott mind a Felföld felső területe, mind a Magyar-alföld felé. Ez önmagában is sugallja sajátos átmeneti táj jellegét, amit a tradicionális kultúra számos összefüggése, benne az árucsere mozzanatai is hitelesítenek. 29 A hegyvidék és a Magyar-alföld találkozása az Északi-középhegység, ill. a Felföld regionális kultúrájának érintkezési zónája, 30 ugyanakkor a nagytáji termékcsere akkumulatív térsége is. A vizsgált régió északi határa nagyvonalakban a magyar-szlovák nyelvhatárt követi, amit a hagyományos kultúra tagolódása elsősorban az ökológiai határ, vele az életmód és a javak cseréje vonatkozásában jelez. 31 Geográfiailag az átmenet itt nem jelentett éles határt, bár növényföldrajzi határral esik egybe. 32 A nagy közlekedőfolyosók felé a kisebb-nagyobb patakvölgyek, völgymedencék nyitják a magasabb térszínek településeit. Az árucsere fejlődése, az úthálózat gazdagodása feltétele is volt a magasabb térszínek kolonizálásának. Az úthálózat, valamint a vásározó és piacozó helyek hálózata számos vonatkozásban kiegyensúlyozza az esetleges földrajzi elzártságot; az Északi-középhegység települései nem voltak már a középkor során sem elszigetelve az árucsere lehetőségétől, az persze más kérdés, hogy helyzetük különféle lehetőséget teremtett számukra. A hegyek, hegygerincek természetesen számos helyen megszabják az árucsere irányait is, alkalmanként azonban segítik is a cserefolyamatok kialakulását. 33 A kistájakon belül azonban lényegében kiegyenlítődnek a természeti adottságokból eredő hátrányok, s térségünkben a hegyek csak ritkán jelentenek valódi határokat, még akkor is, ha vonulatuk olykor laza kulturális határt képvisel. 34 Sajátos témánk vonatkozásában a folyók szerepének megítélése. Kádár László szerint a „folyók a honfoglaló magyarok szemében a tájakat inkább összefogták, mint elválasztották." 35 Néprajzi irodalmunk az Ipoly, s különösen a Tisza vonatkozásában a folyók összekötő szerepét hangsúlyozza, 36 aláhúzva a gazdasági és az árucsere-kapcsolatok fontosságát is a folyó két partja között. 37 Kétségtelen, hogy a folyók, folyóvölgyek mentén ritkán alakult ki nyelvhatár, etnikai vagy kulturális határ. Mégis, pl. a Sajóvagy a Hernád-völgy az anyagi kultúra számos vonatkozásában határvonalat képvisel. 38 Magam nem vonom kétségbe, hogy a folyók igazából nem akadályozták meg a javak cseréjét, sőt azzal, hogy a Tiszán a máramarosi só és fa úszott az Alföld felé, a Hernádvölgyön zajlott Kassán át a lengyelországi kereskedelem, a Sajó-völgyön pedig a gömöri bányavidék és a Magyar-alföld cseréje, valójában megsokszorozódtak a csere lehetőségei. 39 Ha azonban figyelembe vesszük, hogy pl. a tiszai átkelés a szabályozás előtt nem 180-200 méteres mederszélesség leküzdését jelentette, hanem 30—40 kilométeres ártér „megkerülését", 40 némiképp bonyolultabb a helyzet. Mindez hangsúlyozza az átkelőhe29. Vö. Paládi-Kovács Attila 1984. 63-70. 30. Paládi-Kovács Attila 1984. 67. 31. Paládi-Kovács Attila 1984. 68. 32. Kádár László 1943. 73, 78. 33. Ujváry Zoltán 1981. 60. 34. Paládi-Kovács Attila 1984. 64-65. 35. Kádár László 1943. 74. 36. Ikvai Nándor 1977. 631. ; Gulyás Éva 1977. 487. 37. Bencsik János 1982. 407, 410.; Bencsik János 1986. 143-152.; Páll István 1986. 155. 38. Paládi-Kovács Attila 1984. 69-70. 39. IványiBéla 1906. 12. 40. Bencsik János 1986. 146.; Frisnyák Sándor 1979. 125.
