Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

I. A FÖLDRAJZI, GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FELTÉTELEK MINT AZ ÁRUCSERE MEGHATÁROZÓI

lyek, révek jelentőségét, s gazdasági és kulturális akkumuláló szerepét, még akkor is, ha valódi helyzeti energiájuk csak gazdasági és cserefolyamatok szerencsés egybeesése révén alakult ki.

41 A fentiek lezárásaként újra alá kell húznunk a környezeti feltételek változó jellegét, amely változások nem utolsósorban éppen az emberi tevékenység révén következnek be. Jó példája ennek a Felföld erdőségeinek sorsa: az északi lomboserdők és a tűlevelű erdők faállományát évszázadokon át pusztította az ember, s ez a faanyag az Alfölddel folytatott árucsere egyik alapja volt mint építőfa és mint a hegyvidéki zóna népessége által megformált, sok százféle faeszköz. Ugyanakkor a népesség az irtások révén mind nagyobb területeket kolonizált, pl. az abaúji Hegyközben még a 19. században is folyt az erdők irtása és az irtványföldek felszántása,

42 ugyanakkor a 18. század közepétől már mindinkább az erdővédő intézkedések váltják fel az erdőterületek kipusztítását.

43 Vagyis a nemzedékek sora fáradozott azon, hogy a tájat egyre kedvezőbb életfeltételek szolgálatába állítsa, miközben messzemenően igazodott a sajátos természeti környezethez.

44 A környezeti feltételek tehát laza keretét jelentik a különféle gazdasági struktúráknak, de az azonos gazdasági struktúra esetén is létrejöhetnek és létrejönnek eltérő kulturális formák.

45 Mindezek hosszas taglalása csupán azt kívánta érzékeltetni, hogy a Felföld tradicionális gazdasági szerkezete egy sajátos szövetű, laza halmaz, amely bizonyos hasonló vonások ellenére is rendkívül változatos tartalommal bír, s ami kihat a hagyományos műveltség egészére, benne a táji kapcsolatok és a hagyományos csere formáira és mozzanataira is. 2. Az árucsere emberi-kulturális tényezői A környezeti korrelációknak a kultúra tagolódásában játszott szerepe igen korai periódusoktól kezdve része a társadalomtudományi kutatásoknak, bennük az etnológiai-etnográfiai vizsgálatoknak.

46 A civilizáció, s vele a társadalmi munkamegosztás fejlődésével a környezet ökológiai faktorai mellett mind nagyobb teret nyertek a kulturális környezeti tényezők. Az, hogy az azonos gazdasági formációk ellenére különböző kulturális formák jönnek létre, feltétlenül aláhúzza a gazdaságon, gazdálkodáson kívüli szférák hatásának jelentőségét.

47 A néprajz az alkalmazkodás, a táji feltételek és a kulturális válaszok szakadatlan sorát tárja fel. A Kárpát-medencében általában olyan ökoszisztémákat vizsgál, ahol az ember és a környezeti hatások viszonylagos harmóniában léteznek, s így az ökológiai amplitúdó tűréshatárai távolinak tűnnek. Ily módon a történeti aspektusú életmódvizsgálatok tulajdonképpen az ember és környezete ökológiai diszharmóniájának történetét írnák, ha az ember - ökológiaiplaszticitását tekintve - nem tartozna a generalista élőlények közé. Mindez azonban nem jelenti, hogy a megváltozó interakciók nem rontották folyamatosan az ember ökológiai stabilitását, ami olykor beláthatatlan folyamatokat indított el az alkalmazkodásban. Ennek azonban éppen olyan fontos tanulságai lehetnek a tradicionális műveltség vonatkozásában, mint az ökolóiaioptimum vizsgálatának. Vagyis a néprajzi kutatásnak roppant lényeges feladata lehetne nem csupán egyes törté41. Cholnoky Jenő é. n. 164. 42. Balassa Iván Í964. 61. 43. IIa Bálint 1976. 396. skk. 44. Kása László 1982. 16. ; Mendöl Tibor 1932. 47-68. 45. Max Weber megállapítását idézi: Nádast Éva 1985. 24. 46. Kroeber, A. L. 1931. 250.; Mendöl Tibor 1940. 42-45. 47. NádasiÉva 1985. 26.; Gunda Béla 1986. 3.