Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
V. A SZÁLLÍTÁS A TERMÉKCSERE SZOLGÁLATÁBAN
Fogatolt állatok A fuvarozás szempontjából rendkívül fontos problémaként vetődik fel a fogatolt állatok, ill. az azok arányaiban bekövetkező változások kérdése. A gazdaságtörténeti és a néprajzi irodalom, valamint számos lokális adatgyűjtés kapcsán a vonóerő problematikájában ma már evidenciaként fogalmazódik meg az a folyamat, amelynek során, a 19. század második felétől a lófogatok fokozatosan átveszik az ökörfogatok szerepét, s amelyben az út- és vasúthálózat, piaci feltételek, valamint a szarvasmarha fajtaváltásának szempontjai összegződnek a lokális gazdaságföldrajzi adottságok mellett. I3> Ám ha az említett összetevők lokális jelei-tőségét vizsgáljuk, s mellette figyelembe vesszük az egyes kisüzemek tenyésztői-termesztői célkitűzéseit is, akkor az igaerő rendkívüli differenciáltságával kell számolnunk, s azt is tudomásul kell vennünk, hogy aéomináns igaerő statisztikáinak megyei, sőt járási szintű bontásai sem adnak egyértelmű támpontot a fuvarosság vonatkozásában. 136 Általánosságban azonban igaznak tűnik, hogy a lovasfogat lehetőséget teremt a „mozgékonyabb" életmódra, a piaci forgalomba és a szállításba való bekapcsolódásra, ám ez a folyamat kistájanként, sőt településenként más-más társadalmi-gazdasági adottságokon „szűrődött" át, s nem tükrözi vissza egyértelműen a szarvasmarhatartásban, ill. annak haszonvételében lezajló változásokat sem. Vagyis kétségtelenül igaz, hogy a lófogatok jelentősége nem csökkent, hanem növekedett a vasúthálózat kiépülése után, 137 s hogy 1895-ben Nógrád, Hont, Zólyom, Liptó, Árva, Heves, Borsod, Abaúj és Zemplén megyékben a ló fogatolása a domináns, 138 ám ezen adatok mögött összetett, változatos kistáji formációk húzódnak meg. A piac és a szállítás vonatkozásában eleve óvatosságra int Gömör megye példája, amely - mint erre korábban utaltam - meghatározó szerepet játszik az Alföldre irányuló fuvarozásban, ám mezőgazdálkodó déli és iparosodottabb északi régiója erősen eltérő termelési adottságú. Általában igaz. hogy a távolsági fuvarozásban már a 19. században a lófogatú járművek szerepe dominál, 130 ám a hegyes-dombos vidékről fuvarozók számos helyen ökröt tartanak, s pl. a gömöri fuvarosok ökrös fogataikkal bejárják az Alföld északi peremvidékeit, sőt a Nyírséget és a Hajdúságot is. 14 " A Bükk hegység szlovák falvainak meszesei még az 1930-as években is számosan ökörfogatokkal járták az Alföldet, 141 de jelentős szerepe volt az ökör fogatolásának az Északi-középhegység erdővidékein a fa közelítésében és fuvarozásában. 142 Úgy tűnik, hogy az északi hegyvidék magasabban fekvő településein a lófogatok dominánssá válása, de a szarvasmarha fajtaváltása is kihúzódott századunk első két évtizedére is. A fentiek a fuvarozásnak két eltérő típusát látszanak kirajzolni, ám rögtön jeleznem kell, hogy a fogatolt állatok típusának kapcsolata nem mindig közvetlen a fuvarozással, s nem közvetlenül követi a szállításhoz való bekapcsolódás a fogatolt állatok változását. Természetesen az ún. fuvarosfalvak zömükben lótartók (pl. Észak-Cserhát, Rima- és Sajó-völgy, Bükkalja, Hernád-völgy, Hegyalja stb.), 143 ám igen gyakran ez 135. Bodó Sándor 1986. 187. skk.; Orosz István 1979. II. 1085., 1089. stb. 136. Bodó Sándor 1986. 188-197. 137. Orosz István 1979. II. 1089. 138. Bodó Sándor 1986. 188. 139. Gráfik Imre 1983. 7. 140. IIa Bálint 1976. 398.; Márkus Mihály 1964. 469. 141. Viga Gyula 1980. 254-256. 142. Morvay Péter 1938. 284. 143. Paládi-Kovács Attila 1982. 44-45.; Zólyomi József 1984. 270.; Frisnyák Sándor 1985. 123., 128.; Viga Gyula 1986. 134-139. stb.
