Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
V. A SZÁLLÍTÁS A TERMÉKCSERE SZOLGÁLATÁBAN
nem jelent állandó, változatlan tevékenységi formát, életmód-stratégiát. Tanulságos példákat említ erre vonatkozóan Zólyomi József Észak-Cserhát falvaiból: ha nagyobb minőségű fa, gabona, stb. fuvarozására volt kilátás, több gazda lovakra cserélte ki az ökreit. Azok a gazdák, akik nyáron ökröket tartottak, télre lovasfogatot igyekeztek beszerezni, mert a fuvarral jobban kereshettek. A jól jövedelmező fuvarozás végeztével a lovakat újra eladták, s szerényebb tartást igénylő ökröket vásároltak helyettük. 144 Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a lótartás sem mindig jelent részvételt a szállítás munkáiban. így vall erről egy szendehelyi adatközlő: „A faluban a nagyobb gazdák nemigen mentek fuvarba. Nem voltak ráutalva! Legfeljebb 1-2 fuvart tettek, de csak 1-2 zsákot raktak fel a kocsira! Az ő lovaik itthon rugdosták egymást az istállóban. De a fuvarosoké mindennap ment reggeltől estig! Nekem 4 hold földem volt, de azt a család művelte. De mi kerestünk annyit a fuvarral, mint a nagygazdák a földdel!"' 45 Ez utóbbi jelzi a fuvarosok társadalmi helyzetét is. Igen sok zsellér, s főleg kisparcellán gazdálkodó lett fuvaros, 146 akik számára a fuvarozás sajátos státust teremtett: önállókká váltak, de valójában csak részben tagozódtak be a paraszti társadalomba. 1895-ben a lófogatoknak közel 20%-a egyes fogat volt. 147 A fuvarozó szegénységnél ez később is gyakori, ezért sajátos példáit említhetnénk a szántásra, egyéb földmunkákra vagy nagyobb fuvarokra történő, alkalmi társulásoknak. 148 A fuvarosok esetében általánosnak mondható, hogy maguk csak ritkán nevelnek lovat, s nem foglalkoznak az állat betörésével, hanem betanított lovakat vásároltak meg. Az ökrös fogatoknál ennek általában az ellenkezője igaz: a hajtó által szoktatott, azt ismerő állatot tartják igazán megbízhatórfak. A fuvarosnak a lova a büszkesége, s legféltettebb kincse, pótolhatatlan értéke és társa a munkában. S bár sok vonatkozásban igaznak érzem néprajzunk számos megállapítását, amelyek a ló külcsínének jelentőségét, a vele való „parádézást" hangsúlyozzák, 149 megítélésem szerint ezek csak másodlagos szempontok. A domb- és hegyvidéken a fuvarozás igen nehéz munka, ami nagy hozzáértést, s megbízható igás állatot igényel. A jószág megbecsülése, a „vele" való kapcsolat elsősorban ilyen szempontból meghatározó jelentőségű. A fentiekkel elsősorban árnyalni szerettem volna azt a képet, amelyet gazdaságtörténetünk és néprajzunk az igaerő típusairól megrajzolt. Ennek további finomításához aprólékos kistáji vizsgálatok kellenének. Szekerek Bár a magyar szekerek táj^típusait, s azok elterjedését még nem ismerjük eléggé, 150 az bizonyosnak tűnik, hogy a kontinentális léptékű szállításban a középkor óta részt vevő magyar szekeresség erőteljesen hozzájárult egyes kerekes járműveinek elterjedéséhez. 151 A szekerezés kárpát-medencei léptékű folyamatában erőteljesen hatottak egymásra a különböző etnikumot képviselő fuvarosok, s a kerekes járművek valójában együtt fejlődtek a térség árucseréjének egész folyamatával, differenciálódásával. 144. Zólyomi József 1984. 269., 271. 145. Sa ját gyűjtés: Szendehely 1987. Hafner Jakab 72 éves. 146. Vö. Bodó Sándor 1986. 192. 147. Bodó Sándor 1986. 192. 148. Kiss Lajos 1981. 161-163. 149. Praslicková, Mária 1979. 160. ; Dobosy László 1982. 121.; Madár assy László 1931. 149. stb. 150. Paládi-Kovács Attila 1984a. 165-166. 151. Paládi- Ko vács A ttila 1984a. 163.
