Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
V. A SZÁLLÍTÁS A TERMÉKCSERE SZOLGÁLATÁBAN
Tovább sorolhatnánk az egyes élelmiszer-féleségeket, amelyeket - több-kevesebb rendszerességgel - fuvarosok szállítottak olykor nagy távolságra, úgy, hogy gyakran maguk is kereskedtek velük. Az Ipoly-völgy burgonyája, Losonc környékének zöldsége, paradicsoma és hagymája, 120 a makói hagyma, a debreceni és a nyírségi tirpák szalonna, 121 a különféle húsok és húsáruk, 122 tejtermékek, pékáruk stb. egy-egy vidék, egyegy település, gyakran egy-egy foglalkozási csoport hosszabb-rövidebb ideig piacképes terméke, készítménye, melynek értékesítésére a fuvarosok kisebb-nagyobb csoportjait veszik igénybe, több-kevesebb rendszerességgel. Érdekes példát említ Márkus Mihály, amelyet - éppen a „specializálódás" sajátos volta miatt - érdemes itt felidézni. Az állatokkal való kereskedés során - a vasúti szállítást megelőzően - a jószágot általában lábon hajtották a vásárra, ill. haza, vagy a vágóhidakra. A híres kassaújfalui sertéskupecek által vásárolt állatokat azonban gyakran fuvarosok szállították el a vásárterekről. A varannói vásárban vett disznókat az ottani fuvarosfalvak (Gálszécs, Szacsur, Vehéc, Csemernye) lakói szállították haza. A Nyíregyházán vásárolt sertéseket ott fogadott fuvarosok hozták Bodrogkeresztúrig, ott új fuvarosokat fogadtak. Onnan Abaújszántóig fuvaroztak, ahonnan már a kassaújfalusi szekerek szállították hazáig az élő rakományt. 121 Ez utóbbi adat már a szállítás, a fuvarozás távolságaira, a „stációkra" is utal. A fentiek jelzik, hogy az ipari (háziipari) termeléssel kapcsolatban keletkezett fuvarozás és „szakosodott" fuvarosfalvak mellett rendkívül nagyjelentőségű volt az élelmiszerek szállítása, ami jelentős szekeres csoportoknak adott munkát; az esetek nagy részében bizonyára az ásványi nyersanyagok és ipari termékek szállításának munkáival együtt. 124 A múlt század végétől - elsősorban egyes települések piaci funkcióinak erősödésével, a városi-mezővárosi bolthálózat kialakulásával - sajátos fuvarosréteg jelenik meg a városokban, mezővárosokban, amelynek tagjai elsősorban a településen belüli fuvarozást, a „házhoz szállítást" végzik. 125 Ezek kis hányada szinte napjainkig fentmaradt, kiszolgálva a fatelepek, Tüzép-telepek, vásárok vásárlóit (77-79. kép). A fentebb ismertetett, egy-egy anyag, áruféleség szállítására „szakosodott" fuvarosok döntő többsége számára is csak az év egy részében adott munkát táji környezetének egy-egy anyaga, produktuma, s a fuvarosok többségét éppen e sokféle, sokirányú tevékenységjellemezte, valamint az, hogy jelentős részük számára a fuvarozás kiegészítő jövedelmet jelentett a mezőgazdálkodás munkája mellett. A kettő kapcsolatát, arányát a helyi birtokstruktúra és a kereskedelem lehetőségei, elsősorban a kereskedőutak távolsága szabták meg. Ettől függően volt, ahol a földvásárlás, s a föld megművelése jelentette a vagyon, a gazdaság alapját, másutt, főleg a gyenge termékadottságú helyeken a jószág, s a fuvarozás. A kevés, sovány föld, s a meredek hegyoldal a saját szükségletet sem elégíti ki, ezért fuvarozással egészíti ki a jövedelmét a Mátra- és Bükk-vidék lakossága. 126 Borsod megyéről Borovszky Samu a következőket írja: „. . . a lakosság feldarabolt szántóföldjei talajának silány volta miatt, kényszerítve van, hogy látszólag kárhozatosan - a földművelésen kívül - más foglalkozást, mint pl. fuvarozást. . . tekintsen 120. Paládi-Kovács Attila 1982. 377-381. 121. Rácz Sándor 1983. 30.; Gunda Béla 1940. 280. 122. Márkus Mihály 1977. 384-385. 123. Márkus Mihály 1977. 371-372. 124. Kós Károly 1972. 19. 125. Jellegzetes példái ennek a miskolci talyigások. Vö. Bodgál Ferenc 1960. 524-536.; Viga Gyula 1983a. 58-60. 126. Vö. Manga János 1979. 85.; A Bükk fuvarosairól részletesen: Viga Gyula 1986. 131-139.
