Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
V. A SZÁLLÍTÁS A TERMÉKCSERE SZOLGÁLATÁBAN
jövedelme biztosabb forrásául.' 1127 Az őrhalmiak szerint: „A faluban kevés volt a föld, ezért az emberek fuvarba mentek, meg „szanaszét aratnyi". 128 Bár Zólyomi József azt írja az őrhalmiakról, hogy „sok esetben a földjüket sem művelték meg, a fuvarozás kifizetődőbbnek ígérkezett", 129 a fuvarosok többsége az alsó társadalmi rétegekből kerül ki, de szerencsés esetben jobb lehetőségei vannak a gazdasági felemelkedésre, mint a földművesnek. A fentiek lényegében két nagy típusra bontják a fuvarosok társadalmi rétegét: az időnként, a mezőgazdasági munkák szünetében fuvart vállaló parasztokra, valamint a bérfuvarosok csoportjára. Ez utóbbiak tehetősebb rétegéből kerülnek ki a régiónkban jelentős kereskedői funkciókat ellátó, sajátos vállalkozói típust képviselő kereskedő-fuvarosok, a közvetítő kereskedelem jellegzetes alakjai. Ám nyomatékosan hangsúlyozni kell, hogy - leszámítva az ipar- és bányavidékeket, s a szélsőségesen mostoha talaj adottságú tájakat - a fuvarosok soha nem szakadnak el egészen a mezőgazdálkodástól. Bár tevékenységük sajátos szolgáltatást jelent, de többségük mentalitásában mégis paraszt, s ha lehetséges, akkor földet szerez és - legalább családja egy része - földet művel. Más részük viszont gyorsan polgárosodik, és sajátos átmeneti réteget képez a falu társadalmában (lásd alább). A fentieknek megfelelően rendkívül sokféle, tájilag, de gyakran falvanként, sőt településen belül is eltérő státusú fuvarosokat figyelhetünk meg a néprafzi irodalom és a néprajzi gyűjtések révén. Ezek lehetőségei egy-egy táj kiélésének formáival néha gyakran változik, máskor évszázadokon át nyomon követhető. Mindez együtt rendkívül összetett, változatos társadalmi réteget rajzol, melynek különállása sem ragadható meg mindig kellő biztonsággal. \ Ha most „kizárjuk" további vizsgálatainkból az egyes kistájakon belül maradó szállításokat, akkor a fuvarosság csomópontjait azokon a vidékeken kell keresnünk, ahol egyes anyagok, termékek vagy termeivények mennyisége és minősége távolabbi tájak népességének érdeklődésére is számíthat. A „távolsági" kereskedelem szempontjából „forgalmas" tájak elsősorban az Ipoly, Sajó és a Hernád mentén rajzolódnak ki, amelyek a Felvidék felé irányuló, ill. az onnan érkező áruforgalom szempontjából meghatározók voltak. Csak régiónk „széleit" érintette ugyan, mégis nagy jelentőségű volt a Duna- és Tisza-völgy szerepe is, mert az azokon érkező áruféleségek nagymértékben „behatoltak" régiónk hagyományos kultúrájába is. Az egyes áruféleségek kapcsán részletesen utaltam rá, így csupán jelzem, hogy a felvidéki megyék mindegyike jelentős fuvarossággal rendelkezett, ám az Északi-középhegység és a történeti Felső-Magyarország kapcsolata szempontjából Nógrád, Hont, Torna, Gömör és Zemplén fuvarossága volt a legjelentősebb. A felvidéki megyék kiterjedt fuvarossága az eltartóképességgel, ill. a nagytáji munkamegosztásban elfoglalt sajátos helyzettel van szoros összefüggésben: az itt élő népességet életmódja ezer szállal kapcsolja össze az Északi-középhegységet északról szegélyező medencesor, közvetve a gabonatermő Alföld népességével. A felvidéki bányavárosok, s az északi vásárvonal sajátos határvonalat jelent a fuvarosságban is: ebben a zónában egyenlítődik ki az északi és déli területek áruinak jelentős része. Az északi megyék termékeit innen gyakran nógrádi, gömöri, zempléni fuvarosok szállítják tovább, a Nógrád délebbi részéről, Heves, Borsod, Abaúj felől érkező áru, főleg termény, pedig ugyancsak itt cserél gazdát: itt veszik azt át a liptói, zólyomi, árvái fuvarosok, akik tovább szállítják észak felé. Mindez nem jelenti azt, hogy ne kellene számolnunk nagyobb távolságú fuvarokkal is, ám megítélésem szerint a Felvidék és 127. Borovszky Samu 18%. 411. 128. A'. Kovács Péter gyűjtése, 1961. EA. 10830. 2. 129. Zólyomi József 1984. 271.
