Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)
III. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK, VALAMINT FELDOLGOZÁSUKKAL NYERT JAVAK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN
Belső-Bőcsről feljegyezte, hogy lakóik egészen Nagyváradig lejárnak marhákkal kereskedni. m Arnót, Monok, Onga, Gesztely, Külső-Bőcs, Berzék lakói részben kupecek, faktorok voltak, akik a Bodrogköz és Dél-Borsod vásárain vették meg a jószágot, amit aztán továbbadtak a megye felső részein, máskor pedig a féléves-egyéves rúgott borjakat igázták 3-4 éves korukig, aztán továbbadták őket Rimaszombatra, ahonnan Budapest, Bécs és Prága mészárosai vásárolták fel. Arnót lakói Sáros megyéből települt szlovákok, akik - nem utolsósorban nyelvtudásuk révén - jelentős szerepet játszottak a Felvidék, Cseh-Morvaország és Lengyelország irányában a közvetítő kereskedelemben. 191 Anélkül, hogy tovább sorakoztatnám azokat az adatokat, amelyek az Alföld felől a Felvidékre hajtott állatcsapatokról, főleg szarvasmarhacsordákról, valamint a felvidéki vásárok ez irányú jelentőségéről szólnak, utalni kívánok rá, hogy a nagytájak között zajló állatkereskedelem sajátos „kettős láncot" alkot. Ennek elemei részben az állat életkorát, s ebből adódóan hasznosítását követik, ezzel párhuzamosan pedig több lépésben, eltérő földrajzi tájakat járnak be. Ennek számos variációja van: a) az olcsón megvett állatot néhány hétig feljavítva adják tovább; b) az aránylag olcsón vett fiatal állatot igába törve, betanítva adják el haszonnal; c) a fiatal állatot betörik, három-négy évig maguk igázzák, majd feljavítva adják el. Ennek a folyamatnak az állomásai általában az Alföld - Északi-középhegység - Felső-Magyarország, s csak kevés példát tudunk az ellenkező irányú mozgásra. 192 Témánk szempontjából másodlagos jelentőségű, de említést érdemel, hogy a történeti Magyarország felső területeire nem csupán az Alföld irányából került szarvasmarha, hanem Árva és Liptó területén intenzív kereskedés folyt a lengyelországi marhával is. A tehetősebb árvái gazdák a határ túloldalán, a lengyelországi vásárokon vették meg az olcsó tinókat, üszőket, majd azokat feljavítva adták tovább Liptóban a tavaszi vásárokon megjelenő kupeceknek. A szegényebbek állathajtóként vagy kupééként ugyancsak bekapcsolódtak az állatkereskedelembe, s a megvásárolt marhát otthon feljavítva, áthajtották a Kárpátokon túlra: Morvaország és Szilézia irányába. 193 Bár az elmúlt évszázad néprajzi-történeti adatai azt mutatják, hogy a Felvidékre irányuló állatkereskedelemben a ló mind nagyobb szerepet kap, mégis szembetűnő, hogy - különösen a történeti Gömör megye közvetítésével - évszázadokon át milyen intenzív szarvasmarha-kereskedelem zajlik. Úgy vélem, hogy ezt különféle okok tartják fent az elmúlt évszázad során. Amíg a 17-18. században a szarvasmarhaexport is serkentette ezt a kereskedelmet, a 19. század végén valójában csak a paraszti üzemek igaerejének állapota lehetett a fenntartója. A múlt század végére ugyanis a 19. század első évtizedeitől fokozatosan visszaesett a szarvasmarhaexport, s a jobbágy-felszabadítást követően is a szarvasmarhák számának a lakosság lélekszámához viszonyított számaránya éppen csak megfelelt az európai átlagnak. Gömör, Szepes és Sáros megyék területén maradt meg a szarvasmarha domináns igaerőként, a Felvidék megyéinek többségében ekkor már a ló a fogatolt állatok nagyobb része. 194 Megítélésem szerint - a tejkultúra, valamint az ipari és bányásztelepülések táplálkozási struktúrája mellett - ez a fő mozgatója a szarvasmarha-kereskedelemnek, különösen az igába szoktatott tinókkal való kereskedésnek. Ezt a folyamatot valójában csak Trianon, az országhatárok átrendezése szakítja meg. Mindez nem mond ellent annak a ténynek, hogy más vonatkozásban a gö190. Galgóczi Károly 1855. 327.; K. Kovács Péter 1958. 261-270. Ezenkívül kéziratos gyűjtése: EA. 10827. . 191. K. Kovács Péter 1958. 267-268. 192. Márkus Mihály 1964. 469. 193. Márkus Mihály 1985. 163-164. 194. Sáros megye a szomszédos Galíciából szerezte be a lovakat. Lásd: Galgóczi Károly 1855. 309., 321-322.; Kovács Endre (főszerk.) 1979. I. 565.; Bodó Sándor 1986. 188. skk.
